Az euró mintegy tíz percig tartó, elsősorban a jenvásárlók oldaláról kiindult spekulatív támadás eredményeképpen a teljes összeomlás szélére került a múlt hétfői ázsiai kereskedésben. A misztikus események magával rántották a többi keresztárfolyamot is, az euró/dollár 3,5 százalékkal gyengülve 0,9390-nél, az euró/font a szintén új rekordot jelentő 0,59-nél fogott padlót.
A viszonylagos rend azonban mintegy fél óra elteltével helyreállt és az európai szereplők bekapcsolódásakor már újra 0,97 dollár közelében folyt a kereskedés. Az eurótérség pénzügyminiszterei - ellentétben az egy hónappal azelőtti válságtanácskozással - nyilvánosan nem merték kommentálni a közös pénz "erősségére" újra rávilágító eseményeket. (Az euró rendkívüli erejét mutatta, hogy a sok piaci szereplő által ekkor emlegetett 85-90 centes szint csak az elméleti lehetőségek számát gyarapította.)
A kurzus egyébként is megindult fölfelé és egészen 0,986 dollárig emelkedett, miután kedden elterjedt a piacokon az az utólag cáfolt pletyka, miszerint a Bundesbank interveniált volna. Stabilizáló tényezőként hatott az euró dollárárfolyamára az eurózóna feldolgozóipari beszerzési menedzserindexének februári emelkedése, és a tavalyi utolsó három hónapban a német GDP éves összehasonlításban 2,3 százalékos növekedéséről nyilvánosságra hozott adat is.
Bár az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsának csütörtöki ülésétől a legtöbb elemző a kamatok változatlan szinten hagyását várta, a német pénzügyminiszter, Hans Eichel nyilatkozata, amelyben az erős euró mellett szállt síkra, okozott némi zavart, mert a piaci résztvevők egy része ezt úgy értelmezte, mint a kamatemelésre való utalást. A devizapiacok fogságába került ECB azonban annak ellenére nem emelt kamatot, hogy az eurózónában januárban a legfrissebb adatok szerint a 12 havi infláció 2 százalékra, a bank által plafonként megjelölt szintre emelkedett.
A döntés közlését követően a 0,97-es értékről néhány bázisponttal csökkenő jegyzés - állítólag egy nagy vevő jóvoltából - 0,977 dollárig szaladt fel, majd rohamos gyengülésnek indult és egészen 0,961 dollárig esett vissza. Az euró dollárárfolyama pénteken is nyomás alatt maradt, mivel a piaci szereplők kedvező amerikai foglalkoztatási adatokra vártak. A februári munkanélküliségi ráta 4,1 százalékos értékének nyilvánosságra hozását követően az euró dollárárfolyama rövidesen 0,9615-re ereszkedett.
A jenpiac - az európánik okozta átmeneti zűrzavartól eltekintve - a múlt hét első felében az újabb gyenge japán makroadatokra reagált, majd száznyolcvan fokos fordulatot vett. Az ipari termelés januári, a várakozásoktól elmaradó értékének, a munkanélküliség ráta 4,7 százalékos, rekordközeli szintjének, valamint a háztartások jövedelme éves összehasonlításban 3 százalékos visszaesésének közlése után a dollár/jen jegyzés 110,4-ig emelkedett.
A március beköszöntével azonban láthatóan megindult a jen repatriálása. Elemzők ezzel, valamint a tokiói tőzsde több mint két és fél éve nem látott szintre emelkedésével magyarázták, hogy a jegyzés visszaesett a 106-107 jenes régióba. A jen jelentős erősödését a japán pénzügyi vezetés nem nézte jó szemmel és késlekedés nélkül megkezdte a verbális intervenciót a jen gyengítése érdekében, amivel némileg sikerült is "feljebb beszélni" a dollár/jen jegyzést.
A font dollárárfolyama héthónapos mélypontra - az 1,57 körüli régióba - esett vissza, miután a Bank of England (BoE) - amely az elemzők többsége szerint e heti ülésén várhatóan nem emel kamatot - monetáris politikai tanácsának (MPC) tagjai arra utaltak, hogy kívánatos lenne a font gyengülése. Az MPC a februári kamatemeléskor a font gyengítése érdekében végrehajtandó intervenciót vitatott meg, de a múlt héten kiadott jelentés szerint a BoE nem avatkozott be a devizapiaci fejleményekbe.
B. P. A.
