Huszonketten a kicsitől az óriásig

A biztosítási piac jellemző szereplői maguk a biztosítótársaságok, a kölcsönösségi (nonprofit) jelleggel tevékenykedő biztosítóegyesületek, a biztosítási brókerek vagy alkuszok, a biztosítási szaktanácsadók, az ügynökök és természetesen az ügyfelek. A biztosítók ellenőrzését a Magyarországon az Állami Biztosításfelügyelet (Ábif) végzi, amely közvetlenül a Pénzügyminisztérium alá van rendelve.
Biztosítási egyesületből hazánkban harmincötöt tartanak nyilván. A paprikatermelőknek, a vadászoknak, az ügyvédeknek is van ilyen szervezete, döntő többségükben azonban a mezőgazdaságban tevékenykednek.
Biztosítási alkuszból több mint kettőszáz működik, ezek jellemzően a vagyonbiztosításokhoz kötődnek.
A huszonkét hazai biztosítótársaság mezőnye változatos összképet mutat. Éppúgy található köztük nagy hazai múlttal rendelkező óriás, mint frissen érkezett külföldi társaság kis leányvállalata. Tavaly például két új biztosító jelent meg, a Funeurópa, illetve a Kódexpress Rt. (ez utóbbi unikumként vidéki székhelyű), ugyanakkor két cég, a Generali és a Providencia összeolvadt.
Mivel a tartalékok szerint világosan elkülöníthető az élet-, illetve a nem életbiztosítások állománya, a biztosítási törvény - hogy elkerülje a nagy vagyonjellegű károknak az életbiztosítási üzletágból való megfinanszírozását - szigorúan különválasztatja a kétfajta tevékenységet. A biztosítótársaságok elvben tehát csak az egyik területre szakosodhatnak, bizonyos cégek - megfelelő garanciális feltételek mellett - azonban kompozit biztosítóként mindkét ágban tevékenykedhetnek.
A biztosítók tulajdonviszonyaira 1998 végén a külföldi részesedés döntő szerepe volt jellemző (ez 68 százalék volt). Tisztán magyar tulajdonban csak valamivel több mint húsz százaléka volt a cégeknek, további tizenegy százalék pedig közvetve külföldi érdekeltség volt.
Tavaly év végéig a biztosítók összesen 287,7 milliárd forint értékben szedtek be díjakat, ami 3,6 millió élet-, illetve 8,36 millió, nem életbiztosítási szerződésből származott. A piaci koncentráció viszonylag magas, hiszen például a szerződések 70 százalékát két biztosító, az ÁB-Aegon és a Hungária tartja a kezében. A differenciáltságot jól mutatja, hogy amíg ez utóbbi négy és fél millió szerződéssel bír, jó néhány társaságnak csak pár ezer szerződés jut. A sajátos profilú Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) pedig csak negyvenet birtokol.
Hat biztosítóhoz érkezik be a díjbevételek 90,6 százaléka. Bár a szerződések számát tekintve a Generali-Providencia erősen elmarad az ÁB-Aegontól, a díjbevételekben viszont túlszárnyalja. A dobogóról pedig éppen hogy csak lemarad az NN a maga 43 milliárd forintos díjbevételével. A legtöbb díjat beszedő Hungária majd 30 százalékos díjrészesedést tud felmutatni, ez 87,3 milliárd forint.
Tavaly összesen 133,2 milliárd forint kárt fizettek ki a biztosítók, ebből azonban - bár a díjak negyven százaléka folyik ide - csak 21,7 milliárd forint volt az életbiztosítási szerződésekre járó kifizetések nagysága. Ezen figyelemre méltó aránytalanság elsősorban annak köszönhető, hogy a fiatal magyar biztosítási piacon még egyszerűen nem kezdtek lejárni az életbiztosítási szerződések. Tíz évnél rövidebb szerződéseket ugyanis nem szoktak kötni, bár jellemző tendencia az életbiztosítási szerződések rövidülése, ami a megtakarítási funkció felerősödésének köszönhető.
Az életbiztosítási ágon belül folyamatosan növekszik az úgynevezett befektetéshez kötött (például unit linked) biztosítások súlya, ez most körülbelül a szerződések egynegyedét teszi ki. Az ilyen típusú szerződések népszerűsége abban rejlik, hogy az ügyfél - az eddigiektől eltérő és átláthatóbb módon - maga határozhatja meg a befizetéseiből képzett tartalék befektetéseinek módját - a biztosító szempontjából is egyszerűbb az ilyen szerződés kezelése, ráadásul az ügyfélre hárítható a befektetés kockázata is.
Külön említést érdemel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, amellyel hat biztosítótársaság és a Közlekedési Biztosító Egyesület foglalkozik, összesen 58,7 milliárd forint éves díjbevétel mellett. Ebből több mint harmincmilliárd forint a Hungáriához folyik be.
A biztosítótársaságok a törvény által megkövetelt szavatolótőkéje és biztosítástechnikai tartaléka együttesen 440,6 milliárd forintot tett ki és ennyit fektettek be. (Összehasonlításul: a biztosítási egyesületek nem egész 13 milliárd forintnyi felhalmozódó tőkét kezeltek.) Hazai sajátosság, hogy a pénzeszközök 85 százaléka államkötvényekbe vándorol, és szinte elenyésző hányaduk, külön-külön három-négy százalék folyik be a részvény-, illetve kötvénypiacra.
Ez a hazai értéktőzsdével szembeni bizalmatlanságnak nyilvánvaló jele, de jogi nehézségek miatt a külföldi részvényekbe való befektetés is igen körülményes. Itt említhető meg az ABN Amro, amely egyik befektetéshez kötött életbiztosításánál lehetővé teszi a külföldi blue chip jellegű részvények vásárlását is.
Tavaly a biztosítóknál összesen valamivel több mint 31 ezer fő dolgozott, mintegy 11 milliárd forintnyi bér- és jutalékköltséget felemésztve. A biztosítótársaságok különböző jogcímeken összesen 7,2 milliárd forint adót fizettek be, ami volumenét tekintve valószínűleg átmeneti állapotnak tekinthető, figyelembe véve a szféra komoly megadóztatását célzó kormányzati elgondolásokat.
KÖVESVÁRI KRISZTIÁN