Újabb megszorítások várhatók?

A davosi fórumon beharangozott Chikán-csomag, amely a romló folyó fizetési mérleg bajaira próbált volna gyógyírt találni, egyelőre lekerült a napirendről és Járai Zsigmond pénzügyminiszter is arra utalt, hogy gazdaságpolitika irányvonalában nem várható változás.
A folyó fizetési mérleg túlzott hiánya azzal is fenyeget, hogy ismét beindul az ország eladósodása, amennyiben a külföldi tőkebeáramlás nem tudja fedezni a hiányt. A Török Attila, a Postabank Értékpapír makrogazdasági elemzője által készített prognózis 1999-re 3 milliárd dolláros hiánnyal számol, ami az egyik legpesszimistább szcenárió. A hiányt tehát a működőtőke beáramlásának és a külföldi portfólióbefektetések állományváltozásának kellene fedeznie. A Postabank Értékpapír értékelése szerint a működőtőke beáramlása idén sem lesz magasabb, mint 1998-ban, azaz 1,4 milliárd dollár körül alakul. A fennmaradó 1,6 milliárdot a portfólióbefektetéseknek kellene fedezni, amivel ismét visszaérkeztünk a kör elejére.
A külföldiek ugyanis nem szívesen fektetnek be olyan országban, ahol magas a fizetési mérleg hiánya. Pontos adatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre a tőzsdei részvényállományról, az MNB ugyanis legutóbb tavaly ősszel tett közzé ilyen számokat. Legutóbb a részvényállomány 40 százaléka volt külföldi portfólióbefektetők kezében. Az államkötvény-állományról az ÁKK rendszeresen tesz közzé adatokat, jelen pillanatban megközelítőleg 300 milliárd forintnyi felett rendelkeznek külföldiek.
Tavaly augusztusban és szeptemberben már tapasztalhattuk, milyen az, amikor a külföldi portfólióbefektetések - amelyeknek egy része kifejezetten rövid távú, spekulációs tőke - menekülni kezdenek. Ekkor pár hét leforgása alatt több mint egymilliárd dollár hagyta el hazánkat. A hasonló jelenségek miatt a tőkebeáramlás nehezen prognosztizálható, tehát azt sem tudni, milyen mértékben lesz képes fedezni a hiányt.
Visszatérve a folyó fizetési mérlegre, annak legfontosabb összetevője a kereskedelmi mérleg. A hiány az előrejelzés szerint 2,5 milliárd dollár körül alakul idén, köszönhetően annak, hogy az import növekedési üteme a tavalyi évhez hasonlóan várhatóan idén is meghaladja az exportét.
A növekvő hiány magyarázatát a növekvő fogyasztásban találhatjuk meg. A reálbéreket is meghaladó mértékben nő ugyanis a kiskereskedelmi forgalom, ami nem is lenne baj, ha a fogyasztás nem importtermékekre irányulna.
Az is problémát okoz, hogy a magyar lakosság megtakarítási határhajlandósága alacsonyabb a nyugati átlagnál és a többletjövedelmet fogyasztásra fordítják a polgárok. A nem kellően megalapozott reálbér-növekedés mellékesen az ország versenyképességét is rontja, ami viszont a működőtőke-beáramlást fékezi. Az idei bérnövekményt a bérmegállapodások után már nem lehet módosítani, de a jövő évi tárgyalásokat ezek tükrében kell lefolytatni. A versenyszférában a piaci helyzet alakítja az egyes cégek bérpolitikáját, de a kormányzat és a közalkalmazottak bértárgyalásainak eredménye e szektorban is orientáló szerepű. Az infláció további letörésének is egyik eszköze lehet a lakosság fogyasztási kedvének csökkentése.
A fizetési mérleg másik sarkalatos tétele a jövedelemtranszferek területe. A jegybank számai az 1998-as romló adatokat főként ezzel magyarázzák, a külföldiek ugyanis kis híján 1 milliárd dollár profitot repatriáltak, vagyis vontak ki hazánkból. Lényeges befolyása a gazdasági vezetésnek erre a tételre nem igazán van, a multinacionális vállalatok döntésébe kevés a beleszólása. Egyes várakozások az 1999-es tőkekiáramlást 1,1-1,2 milliárd dollárra teszik.
A folyó fizetési mérleg hiányát az állam hitelfelvétellel lesz kénytelen pótolni, ami várhatóan nominálisan növeli az adósságállományt, de a GDP-hez viszonyított aránya csökken vagy szinten marad. Az ország adósságainak a minősítése várhatóan addig nem javul, amíg nem oldódik meg a fizetési mérleg problémája. Pillanatnyilag az S&P BBB, a Moody's Baa2, és a Fitch IBCA BBB kategóriába sorolja a magyar állam adósságait. A külföldi alapok részvétele pedig szorosan összefügg az ország kockázati besorolásával, a befektethető tőke nagyságát limitálja az országkockázat. Ehhez még hozzájárul, hogy hazánkat sok befektető egy régió részeként kezeli, és akik ősszel megégették magukat Oroszországban nem szívesen hoznak pénzt Kelet-Európába.
MARKOVICS ANDRÁS
CÍMOLDAL
KONDOROSI NOÉMI