Részvénypiaci guruk szereplései és leszereplései

A tőzsdék hamar kitermelték - infrastruktúrájuk mellett - személyi hátterüket is. A brókercégek - saját maguk és ügyfeleik munkáját segítendő - létrehozták elemzői részlegüket, ahonnan mázsaszám kerültek ki az analízisek a piac vagy az egyes részvények, termékek várható ármozgását illetően. Az elemzők idővel nemcsak a brókerházakon belül váltak fontos emberekké, hanem - miután tippjeik kikerültek "házon kívülre" is - a média kedvencei lettek.
Már a századfordulónak megvoltak a maguk híres tippadói, akikre hamarosan rásüthették a guru elnevezést is. Charles Dow, a Dow Jones indexcsalád kitalálója például a maga korában már ebbe a kategóriába tartozott.
A médiának időről időre voltak kedvenc gurujai, de egyértelműnek tűnik, hogy a legkönnyebb bejutási lehetőséget ebbe a körbe a nagy tőzsdei visszaesések megjóslása jelentette. A korabeli feljegyzések szerint az 1929-es tőzsdekrachot megelőzően teljes "guruváltás" történt, az akkori hírességek ugyanis többnyire egyáltalán nem jelezték előre a készülő veszélyt. Nem így Roger Babson, egy lenézett vidéki elemző, aki már 1926 táján elkezdte prédikálni a közelgő összeomlást.
Eleinte nem volt szerencséje. A piac nemhogy zuhanni kezdett - egészen 1929 nyaráig erőteljesen felfelé tartott. Babson úgy vált legendává, hogy szeptember 5-én délelőtt sokadszor ismételte meg összeomlás-elméletét. Valóban, aznap délután fél háromkor tört ki a pánik a tőzsdén. Ez volt az a pont, ahol egyértelműen megváltozott a piaci hangulat, ami másfél hónappal később a történelemórákból is ismert tőzsdekrachhoz vezetett. Babson persze nem ülhetett sokáig a babérjain: előrejelzései egyre pontatlanabbak lettek, s hamarosan ki is került a média látószögéből.
Az 1987-es összeomlás guruja egy hölgy lett, bizonyos Elaine Garzarelli. Október elején az egyik legbefolyásosabb amerikai napilapnak nyilatkozva legalább 500 pontos esést jósolt a Dow Jones iparindexnek, ami október 19-én be is következett. Az index 509 pontot esett, ami máig az ipari átlag legsúlyosabb százalékos vesztesége egy nap alatt.
Garzarelli sem tetszeleghetett sokáig gurustátusában: Babsonhoz hasonlóan elfelejtette azt az ősi szabályt, hogy a krachokat szükségszerűen fellendülés követi, és fordítva. Még akkor is további esést jósolt, amikor a piac kezdte kiheverni az 1987-es sokkot, és beindult a Gorbacsov-hossz.
A gurustátusba főként egy-egy összeomlás előrejelzése okán került elemzők mellett voltak és vannak olyanok is, akik éveken át befolyásolni is tudták javaslataikkal az árfolyammozgásokat. A legtöbbet Joseph Granville nevét lehet hallani közülük, aki a nyolcvanas évek legelején volt élő legenda a Wall Streeten. Ha Granville "vásárolni" jelszót adott ki, szinte biztos volt, hogy aznap jelentős áremelkedés következik be a piacon. Többször előfordult az is, hogy "mindent eladni" javaslata után azonnal 3-4 százalékot zuhant az S&P index. Persze néhány év alatt ő is elvesztette hitelét. Túl hamar hirdette a közelgő összeomlást, a piac viszont hirtelen emelkedni kezdett.
Az optimizmus prófétái
A kilencvenes évek töretlen emelkedése azokat emelte gurustátusba, akik annak idején a legbátrabb becslésekkel tűntek ki a fellendülés mértékét illetően. Az internet megjelenése lehetőséget adott sok önjelölt gurunak is, hogy a piacról alkotott véleményüket könnyen világgá kürtölhessék. Amerikában több ezer honlapon adnak - magukat szakembernek tartó emberek - tanácsokat, elemzéseket a várható trendekről, mégis van ma is néhány elemző, akinek véleményére odafigyel a világ. Charles Charlson, Robert Farrell, Louis Mendelsohn vagy Ed Yardeni nevének hallatán az amerikai befektetők rögtön felkapják a fejüket.
A két leghíresebb és a piacot még ma is befolyásolni tudó guru viszont egyértelműen Ralph Acompora és Abby Joseph Cohen. Mindketten vég nélküli optimizmusukkal tűntek ki az elmúlt években, ők voltak az elsők, aki nyíltan merték használni a "Dow 10 000" szóösszetételt. Acompora a Prudential Securities vezető technikai elemzője és alapvetően a chartok (árfolyamgrafikonok) alapján jelezte előre a hihetetlennek tűnő fellendülést. Tavalyelőtt a 8000, tavaly a 9000 pontos határ áttörését jósolta a Dow Jones indexnek, ami be is következett. A múlt nyáron közölte, hogy a fellendülés időlegesen megtörik, sőt 15-20 százalékos korrekció várható, mielőtt ismét folytatódna a felívelő trend. Nyilatkozatának napján 300 pontot esett az említett index - a kommentárok szerint jórészt magának a nyilatkozatnak köszönhetően -, hogy aztán Acompora útmutatását követve megjárja a 20 százalékos visszaesést jelentő, 7500 pont körüli régiókat, majd újra emelkedjen.
A hirtelen erősödéshez - a Fed kamatcsökkentései mellett - minden bizonnyal hozzájárult Abby Cohen, a törékeny, de igen határozott hölgy is. Ő a Goldman Sachs gurujaként a letargikus napokban erősítette meg véleményét, hogy a Dow bizony ismét eléri év végére a 9000 pontot. Nyilatkozatát követően két hónap sem kellett ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.
Nálunk még nem figyelnek
Idén Acompora eddig alig nyilatkozott, akkor sem fogalmazott egyértelműen. Cohen ellenben meglepőnek tetsző véleményének adott hangot. Január közepén, akkor, amikor a Dow már 9500 pont felett járt, azt tanácsolta ügyfeleinek, hogy a részvények arányát 2 százalékkal csökkentsék portfóliójukban. Igaz, még így is 70 százalékos marad a Cohen által javasolt részvényarány. Azt is tudjuk persze, hogy a Dow-féle ipari átlag azóta nem emelkedett tovább, hanem 9200-9300 pont környékére süllyedt.
A magyar tőzsdének még nincs olyan guruja, akinek minden szavára figyelnének a piac szereplői. Vannak persze sztárelemzők, akik gyakran adnak nyilatkozatot, írnak elemzéseket különböző lapokba. Egyelőre azonban a piac nem nagyon figyel rájuk, többnyire mellékes, hogy mit jósolnak a következő napokra. (Kivétel, ha egy-egy nagy alap ennek alapján dönt vásárlás mellett, de ez manapság nem jellemző.) Előrejelzésük vagy bejön, vagy nem, de a piacot befolyásolni nem tudják.
ÁCS GÁBOR