A nem létező kötvényt is leszállítják majd

Várhatóan májusban kezdődik meg a kereskedés az új kötvénykontraktussal, amely gyökeresen eltér a korábbi - nem túl sikeres - "származékos kamattermékektől". (Ez utóbbiak a mindkét tőzsdén megtalálható, de alig forgó BUBOR-kontraktusok, illetve a BÉT-en a két kincstárjegykontraktus.) Az első megnyíló határidő az 1999. decemberi lesz, ezt negyedéves csúszásokkal követik majd a távolabbi lejáratok, a BUX lejárataihoz hasonlóan. A kereskedés tétje minden határidő esetében egy a lejárat napján 3 éves futamidővel rendelkező, fix kamatozású kötvény nettó árfolyama. Az 1999. decemberi lejárat esetén például a mögöttes termék egy 2002 decemberében (a számításoknál december 10-ét alkalmaztuk) lejáró, 10 százalék névleges kamatozású kötvény.
A mögöttes kötvény névleges kamata csupán a piac szervezőinek az önkényes választása, s valószínűleg azért éppen 10 százalék, mert a csökkenő kamattrendből arra következtetnek, hogy a nem túl távoli jövőben a hároméves kötvények hozama is 10 százalék közelébe esik.
Az eddigiekből talán kiderült, hogy a határidős árfolyam alapjául szolgáló hároméves kötvénynek nincs túl sok köze az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által kibocsátott kötvényekhez, s a jövőben sem számíthatunk racionálisan arra, hogy a kincstár a határidős piaci kontraktusnak megfelelő kötvényekkel álljon elő negyedévente. A lényeg tehát, hogy egy virtuális, azaz a valóságban nem létező kötvényre kell kereskedni, amelynek nincsen azonnali piaca, s így ára sem.
Az azonnali termék hiánya azonban a jelen esetben nem a piaci szereplők összezavarására szolgál, sőt éppen a befektetők érdekeit követi. A kötvénykontraktus legfontosabb újítása ugyanis, hogy a lejáratkor a fizikai szállítást több papírral is meg lehet valósítani.
A tervek szerint az egynapos szállítási időszak (a lejárat napja) alatt az aktuális kétéves benchmark (irányadó) kötvénynél hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező papírokat lehet szállítani, egészen az ötéves benchmarkig bezárólag.
Jelenleg a piacon hat olyan papír van, amelyekkel a decemberi lejáratkor majd teljesíteni lehet (lásd táblázatunkat). Mivel ezek a kötvények mind a futamidejüket, mind a névleges kamatukat tekintve jelentősen eltérnek egymástól, valamiféle közös nevezőre kell őket hozni az elméleti, hároméves kötvénnyel. Erre szolgálna a konverziós faktor, ami nem lesz más, mint az egyes kötvények 10 százalékos kamatlábbal diszkontált jelenértéke a névértékük arányában (százalékában). (A 10 százalékos kamatláb az elméleti kötvény 10 százalékos névleges kamatozásából származik.)
A konverziós faktorok és a határidős elszámolóár szorzataként megkapható, hogy adott papír leszállítása esetén az eladási pozícióban lévő befektető mennyi pénzt (nettó árfolyam) kap a kötvényéért. Ez azért nagyon fontos, mert az eladó szempontjából így kalkulálható ki, melyik papírt érdemes leszállítani (melyiknek a legalacsonyabb a költsége).
Most már csak a határidős elszámolóár meghatározása van hátra. Ez egy likvid piac esetén adott, viszont a decemberi határidő májusi megnyílásakor a likviditás nincs garantálva. Ebben az esetben érdemesebb talán visszafelé számolni. Az egyik lehetőség az, hogy az aktuális hozamgörbe alapján kiszámoljuk, mi lenne az elméleti hároméves kötvény jövőbeli (forward) árfolyama december 10-én. Ezt mutatja a nettó határidős ár a határidős elméleti kötvény sorában.
A másik és talán a legjobb módszer az, ha az összes szállítható kötvénynek kiszámoljuk a jövőbeli (december 10-ei forward) árfolyamát és az erre a napra eső konverziós faktort, s mindezek segítségével a határidős elszámolóárat. A több megoldás közül a legalacsonyabbat érdemes figyelembe venni - lehetőség szerint ennél többet nem szabad adni a kontraktusért.
KISHONTI LÁSZLÓ