Új sorozat változóból és takarékkötvényből

Az állampapír-piaci referenciahozamok nagyobb ingadozások nélkül egy hét alatt 4-12 bázisponttal csökkentek, ami egyrészt a kiegyensúlyozottság, másrészt a mérsékelt befektetői optimizmus jele. A más adatokat, a délelőtti árjegyzéseket alapul vevő táblázatunkból azonban szignifikáns hozamcsökkenés nem olvasható ki, csakúgy, mint az ugyanezen adatokat használó MAX indexek változásából sem. A rövidebb papírok azonban valamivel jobban szerepeltek: ha a MAX indexcsalád csütörtöki értékeit összevetjük az egy héttel azelőttivel, az éven belüli papírokat reprezentáló RMAX esetében jelentkezik magasabb hozam.
Ezen a héten a pénteken közzétett inflációs mutató befolyásolhatja jelentősebben a piaci folyamatokat, s generálhat nagyobb forgalmat. A múlt héten tartott államkötvény-aukciók eredményei intenzív érdeklődésről tanúskodnak. A hároméves referenciapapírból (2003/J) az aktuális másodpiaci hozamszinthez képest alacsony hozammal kelt el a felkínált 21 milliárdos tétel (ajánlatot 58 milliárdot meghaladó névértékre nyújtottak be). A 9,81 százalékos átlagos hozamszint megegyezett a délelőtti árjegyzésben a legjobb eladó eladási ajánlatának hozamszintjével, az aukciós ár tehát a piaci ársáv felső szélénél alakult ki.
Új sorozattal bővült a változó kamatozású kötvények nem túl népes tábora. Az ebben a kategóriában ötéves referenciapapírnak tekinthető 2003/H-t most hasonló kondíciójú új sorozat váltotta fel 2005/F néven. Ez ugyancsak időszerű volt már, hiszen most valóban ötéves (sőt hosszabb, hiszen augusztus 24-i lejáratú) papírt árvereztek, melynek elődje, a konstrukciójában mostantól már nem egyedülálló 2003/H már alig több mint három év hátralévő futamidővel rendelkezik csupán.
A 2005/F csak lejáratában és az esedékességi időpontokban tér el elődjétől. Kamatbázisát ugyanúgy a hat hónapos diszkontkincstárjegyeknek a kamatmegállapítást (február és augusztus 17.) megelőző három aukción kialakult, mennyiségekkel súlyozott átlaghozama adja, kamatprémium nélkül. (Az első fél éves kamatperiódus kamatlába évi 11,26 százalék.) Az aukción kialakult közel háromszoros túljegyzés, valamint a 99,53 százalékos átlagos nettó árfolyam komoly érdeklődést tükröz.
Az ár a 2003/H másodpiaci árával összevetve reális, a most forgalomba került nyolcmilliárdos tétel azonban egyelőre aligha biztosíthat megfelelő likviditást a papírnak. Eddig példa nélkül álló intézkedést hozott az ÁKK a kincstári takarékkötvény aktuálisan jegyezhető sorozata kapcsán.
A múlt héten új sorozatot bocsátott jegyzésre, az előző sorozatét pedig - amelynek pedig még öt hét lett volna hátra jegyzési időszakából - lezárta. Így a régi sorozat menetrend szerint nyolchetes jegyzési ideje ténylegesen háromra zsugorodott. Az első ránézésre gyanút keltő intézkedés mögött jobban belegondolva befektetőbarát megfontolás húzódik.
A rendkívüli sorozatváltás oka, hogy a korábbi (2003/T2) sorozat kamatozása fölött eljárt az idő. Míg e papír kamata évi 12 százalék volt (a kincstári takarékkötvényeknél a kamatot meglehetősen sajátos módon három évre, kamatos kamat nélkül számolják), az új (2003/T3) sorozaté már csak 10,25. Ez persze a papírt a lejáratig megtartó befektetőket semlegesen érinti, hiszen az éves hozam (EHM, belső megtérülési ráta) közel azonos (évi 8,9 százalék) volt a régi sorozat utolsó és az új papír első jegyzési hetében.
A hozamazonosság és a kamatozásbeli eltérés azonban azt is jelenti, hogy a régi, magasabb kamatozású papír jegyzési árfolyama lényegesen magasabb (104, 3 százalék) volt, mint utódjáé lett (100,5 százalék). A hosszú távon gondolkodóknak persze ez is mindegy, hiszen a drágább papír ellenében a játszma végén arányosan magasabb lejárati érték üti a befektető markát. Csakhogy a kincstári takarékkötvény egy olyan speciális állampapír, amelynek másodpiaca gyakorlatilag nincs, azt a visszaváltási lehetőség pótolja.
A visszaváltás viszont a kamatozás kezdetétől kezdve három hónapig névértéken, ezt követően pedig a névértékből - s nem a jegyzési árból - kiindulva lépcsős kamatozással történik. Így azok, akik a futamidő alatt visszaváltják a kötvényt, tulajdonképpen annál jobban - vagy kevésbé rosszul - járnak, minél alacsonyabb szinten volt a jegyzési árfolyam. A jegyzési árfolyam szintje pedig egyéb feltételek változatlansága mellett egyenes arányban áll a papír névleges kamatozásával. Emiatt végső soron azt mondhatjuk, a rövidebb távra befektetőknek az alacsonyabb kamatozású (így természetesen árfolyamában is olcsóbb) papír a kedvezőbb. A papír konstrukciója persze a lejáratig való megtartásra ösztönöz, szó sincs tehát arról, hogy érdemes lenne rövid távra ilyet vásárolni, legfeljebb kevésbé rossz, mint eddig volt.
ÁDÁM ZSIGMOND