Túlkínálat részvényekből

A BÉT részvényeinek idei szereplését valószínűleg két tényező alakulása fogja meghatározni. Egyrészt a magyar tőzsdei cégek és a hazai gazdaság teljesítménye, másrészt a külső tényezők, főleg a fejlett piacok szereplése lesz mérvadó. A külföldi befektetők jelenleg alapvetően optimistán ítélik meg a magyar gazdaság helyzetét. A bruttó hazai termék stabil bővülése fogja várhatóan jellemezni a magyar gazdaságot, az egyensúlyi helyzet jelentősebb felborulása nélkül. A magyar tőzsdei cégek helyzete is pozitívan alakulhat a gazdasági növekedéssel párhuzamosan, a vállalatok többsége emelkedő profitot vár az idei esztendőre. Ezek a tényezők a részvényvétel mellett szólnak.
A külső tényezőket figyelembe véve azonban nem ennyire felhőtlenek a kilátások. A fejlett piacok többsége egyre többek szerint túlértékelt, ami egy jelentősebb korrekció képét vetítheti előre. A túlértékeltséget tovább fokozhatja a kamatlábak szintjének várt emelkedése. Az elmúlt fél év már így is a kamatszintek jelentős növekedésének jegyében telt a fejlett piacokon (az irányadónak tekintett amerikai harmincéves államkötvény hozama, amely jelenleg 6,5-6,7 százalék körül mozog, tavaly augusztusban még csak 5,9 százalékon állt), és a további kilátások sem ígérnek kedvező változást. Az amerikai szakértők 50-100 bázispontnyi kamatemelést várnak a jegybank szerepét betöltő Fedtől idén. A kamatemelés célja a gazdasági növekedés fékezése, az esetleg elharapódzó infláció féken tartása. Hosszú távon pedig nehezen képzelhető el, hogy párhuzamosan emelkedjenek a kamatszintek és a részvényárfolyamok, hacsak a részvénytársaságok jövőbeli profitnövekedése a következő néhány éven keresztül nem mutat az elmúlt évek két számjegyű növekedéséhez hasonló alakulást.
A kamatok növekedése egy másik teóriához, a likviditáselmélethez is szorosan kapcsolódik. Az elmélet hívei a klasszikus tőzsdei kereslet-kínálatból indulnak ki. Vagyis azt vizsgálják, hogy a keresleti oldalról mennyi friss pénz vándorol részvényekbe (összeadják többek között az alapokba beáramló összegek nagyságát, a külföldiek amerikai részvényvásárlását, a cégek sajátrészvény-vásárlását, illetve a készpénzes felvásárlásokat). A kínálati oldalt is elemzik, vagyis hogy mennyivel változik a részvények mennyisége a piacon, mennyivel nő a részvények közkézhányada (többek között az új kibocsátásokból, a cégek sajátrészvény-értékesítéséből és a cég vezetőinek részvényeladásaiból). A két oldalt összevetve kiderül, hogy miből van több: felkínálandó részvényből avagy részvényvásárlásra fordítandó tőkéből. Az elmélet lényegét hétköznapi szavakba öntve már André Kostolany is megírta: részvényből vagy tökfilkóból van több a parketten, ez határozza meg az árakat.
Nos, az elmélet hívei nem igazából optimisták az USA részvénypiacainak idei kilátásait tekintve. Szerintük a részvények kínálata jelentősen nőni fog. Számításuk alapján havi közel 30 milliárd dollárnyi új részvény kerül piacra a cégekhez közel álló emberek (úgynevezett insiderek) eladásaiból, akik különböző opciók és juttatások révén jutottak olyan részvényekhez, amelyek még sosem jelentek meg a piacokon. Szintén havi 30 milliárd dollárt tesz ki az új kibocsátások és a vállalati sajátrészvény-értékesítés nagysága.
A keresleti oldal ezzel szemben várhatóan gyengébb lesz. Havi szinten 20 milliárd dollárt tehet ki az alapokba befolyó friss pénz, 10 milliárd dollárt a külföldi befektetők amerikai részvényvásárlása. 10 milliárd dollárra becsülik a készpénzes felvásárlások nagyságát, és körülbelül 13 milliárd dollárért fognak részvényeket visszavásárolni az amerikai vállalatok. Ha mindezt összeszámoljuk, 7 milliárd dolláros különbség marad, vagyis havi szinten ennyivel csökkennie kell az amerikai részvénypiacok kapitalizációjának.
Ezen a ponton nőhet a kamatszintek jelentősége az elmélet szerint. A fennálló különbséget ugyanis jó esetben a hitelre részvényt vásárlók tömege felszívhatja. Ez azonban jelentősen függ az aktuális kamatszinttől, hiszen a kamatköltség növekedésével egyre kevésbé hajlandóak a befektetők tőkeáttétellel finanszírozni magukat, hacsak nem bíznak szentül a "zsíros kaszában". A hitelből finanszírozás veszélyeire a Fed elnöke, Alan Greenspan is felhívta a figyelmet. Kiemelte, hogy az elmúlt két hónapban jelentősen megnőtt ennek a hitelezési formának az aránya.
A likviditáselmélet tehát azt mutatja, hogy a 2000. évben várhatóan nem lesz egyensúly a részvények kereslet-kínálati viszonyában. A rés lombardhitelekkel való "kitöltése" pedig a buborékképződés egyértelmű jele. Ez a magyar tőzsde számára is fontos üzenet lehet, hiszen egy jelentősebb korrekció az Egyesült Államokban és világszinten a likviditás szűkülése a magyar papírok árfolyamára is negatívan hathat.
PLETSER TAMÁS