Tartósan a paritás alatt az euró dollárárfolyama

A hetek tanácskozásán a köztudottan az erős dollár politikáját hirdető Lawrence Summers amerikai pénzügyminiszter szükségesnek tartotta volna, hogy a zárónyilatkozatban szerepeljen a gyenge euróra való utalás, ezt azonban a közös pénz erősségét az utóbbi időben kiemelten hangsúlyozó európai pénzügyi vezetők ellenezték. A presztízsszemponton kívül elemzők szerint az ellenállást gyakorlati megfontolások is vezérelték. Az euró gyengeségének kimondása esetén ugyanis az eurózóna pénzügyi vezetői joggal tarthattak attól, hogy spekulációs roham indulhat meg a közös pénz ellen. Az eddig szemérmesen kezelt kérdés napirendre kerülése azonban már önmagában elegendő okot adott a piaci szereplőknek az euró támadására.
A közös pénz vételi árfolyama a múlt hétfőn rövid ideig 0,9998 dollárra süllyedt, annak ellenére, hogy az Európai Központi Bank (ECB) elnöke, Wim Duisenberg egy lapinterjúban kifejtette, számos érv szól az euró erősödése mellett. Ezek között első helyen az USA és az eurózóna növekedési üteme közötti konvergenciát említette. Kiemelte azt is, hogy az euró tartalékvaluta-szerepe növekszik, tavaly a kötvénykibocsátások terén az euró túlszárnyalta a dollárt. Duisenberg ugyanakkor a strukturális reformok, valamint az adóharmonizáció szükségességét is hangsúlyozta mint az eurózóna megoldásra váró kérdéseit.
A Dow Jones ipari átlag visszaesésével párhuzamosan az euró hétfőn még visszakerült a dollárparitás (az 1:1 arány) fölé, a kedden megindult újabb eladási hullámmal azonban a december eleji mélységi rekord is megdőlt, a kurzus rövid ideig 0,9988-ra esett. Alan Greenspan, a Fed elnöke szerdai kongresszusi meghallgatásán kifejtette, hogy az áremelkedési ütem kordában tartása elsődleges az amerikai gazdaság expanziójának fenntartása szempontjából. Ezek után az elemzők már biztosra vették, hogy a Fed nyíltpiaci bizottságának e heti ülésén legalább 25 bázispontos kamatemelésről dönt.
Otmar Issing, az ECB vezető közgazdásza szintén szerdán hangsúlyozta, hogy az euró devizapiaci helyzete csak annyiban befolyásolja a bank monetáris politikáját, amennyiben az inflációra hatással van. Ezzel gyakorlatilag zöld jelzést adott az euró gyengítésére játszóknak, akik csütörtökön, az európai kereskedési időben egészen 0,99-ig pofozták le a közös pénz dollárárfolyamát.
Miután az USA-ban nyilvánosságra hozták, hogy a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet havi összehasonlításban az elemzők által várt 0,8 százalék helyett 4,1 százalékkal ugrott meg decemberben, az euró tovább értéktelenedett, a német márka/dollár árfolyam pedig 1,98-ra süllyedt, ami 1989 ősze óta nem látott érték. Pénteken, az ázsiai kereskedési időben ez a rekord is megdőlt, 0,9830-as értékkel, majd a negyedik negyedévi amerikai GDP-adat közlését követően az euró 0,9844 dollár volt.
Szakértők szerint az európai pénz mélyrepülése mögött a piaci szereplők azon felismerése állt, hogy könnyen sarokba lehet szorítani az ECB-t, elsősorban azért, mert az olaj árának emelkedése inflációt gerjeszt az eurózónában. Ráadásul az európai bérkövetelések is az áremelkedési ütem gyorsulásának irányába hatnak. Mindez arra kényszerítheti az egyébként a devizatartalékait kétszeresére növelő ECB-t, hogy emelje a kamatokat, ami viszont kedvezőtlen hatással lehet a gazdasági növekedésre. Ennek nyomán pedig kiéleződhet az eurózóna államai és az ECB közti ellentét, megkezdődhet az egymásra mutogatás, közben pedig a dollár nevetve erősödhet a közös pénz kárára. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a dollárért a javuló eurózónabeli kilátások ellenére közel két márkát kell adni, ami akkor fordult elő utoljára, amikor még szó sem volt tartós amerikai gazdasági expanzióról.
A G-7 pénzügyi vezetői a tavaly szeptemberi tanácskozás zárónyilatkozatában szereplő megfogalmazáshoz hasonlóan kinyilvánították, hogy osztják Japánnak a jen erősödése miatti aggodalmát. Ezt követően hétfőn a dollár/jen jegyzés első körben 104,6-ig csökkent, majd még aznap közel 106-ra emelkedett. A japán külkereskedelmi többlet decemberben éves összehasonlításban 20,4 százalékkal esett vissza, a tavalyi teljes évet tekintve pedig a szufficit 11,7 százalékkal mérséklődött 1998-hoz képest.
A szerdán közölt adatok nyomán a dollárt az ázsiai kereskedési időben 106 jen fölött jegyezték, de azt követően az árfolyam újra e szint alá esett vissza. Annak ellenére, hogy a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint decemberben az ipari termelés éves összehasonlításban 1,4 százalékkal csökkent, a dollár jenárfolyama 105 alá esett vissza.
A font tovább szárnyalt a múlt héten a szenvedő euróval szemben. Így hétfőn 0,6050-re esett a jegyzés, ami azt is jelentette, hogy a font 3,23 német márkát ért, 1989 óta a legtöbbet. Az enyhe korrekció után csütörtökön már csak 0,6029 fonton jegyezték a közös pénzt, pénteken pedig tovább erősödött a brit fizetőeszköz. A kedden nyilvánosságra hozott 12 havi decemberi brit maginfláció 2,2 százalékos értékét figyelembe véve szakértők szerint az angol jegybank hamarosan újra kamatot emel.
B. P. A.