Érdemes-e osztalékra spekulálni

A szakemberek körében általában vitatott, vajon a várható osztalék mennyiben befolyásolja a részvények árfolyamát. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a várható kifizetés nagysága általában előbb-utóbb beépül a részvények árfolyamába, a kérdés az, hogy mikor. Az osztalékra történő spekuláció legnagyobb problémája ugyanis az, hogy hatékony piac esetében az utolsó nap után, amikor a papírok még szelvénnyel forognak a tőzsdén, jellemzően leesik a részvény árfolyama. Így a kifizetődő stratégiának az bizonyulhat, ha hosszú távra gondolkozik az osztalékhozamra spekuláló befektető.
A magas osztalékhozammal kecsegtető részvények a klasszikus elméletek szerint általában azon társaságok papírjai, amelyek már maguk mögött tudhatják a növekedési korszakot. Ezzel szemben a nagy növekedési potenciálú társaságok részvényei alacsony osztalékhozamot ígérnek. Ennek oka, hogy a társaságnak mindaddig érdemes tevékenységébe visszaforgatni nyereségét, ameddig azt megfelelő plusznyereség reményében teszi. Ha ezt már nem tudja megtenni, akkor a megtermelt nyereséget érdemes kifizetni részvényeseinek, akik így a későbbiekben maguk dönthetik el, hova fektetik be a megkapott összeget. Az elmélet alkalmazása sok meggondolatlanságtól megóvhatja a cégek vezetését. Amennyiben ugyanis tevékenységük fejlesztésére fordítják a termelődő pluszlikviditásokat, akkor vélhetően a társaság értékének növekedését érik el, ami kedvező lehet a részvények áralakulására.
Az elmúlt években azonban nem egy példa volt hazai tőzsdei társaságok esetében arra, hogy nem az alaptevékenységükhöz kapcsolódó spekulációkba kezdtek felesleges pénzeszközeikkel. Ezt a kockázatkedvelő befektetők is megtehették volna, ha kifizetik ezen pénzeszközöket osztalékként.
Visszatérve a vállalatok növekedési szakaszaihoz, a klasszikus portfólióelméletek által fejőstehénnek nevezett társaságok általában azok, amelyek már nem képesek agresszív és látványos nyereségnövelésre, viszont kiegyensúlyozott profitalakulásuk és osztalékpolitikájuk miatt mégis vonzó befektetésnek tűnik részvényük a hosszú távon gondolkodóknak. A magyar piacon az áramszolgáltató társaságok ilyennek tekinthetők. Bár időről időre felröppennek velük kapcsolatban olyan spekulációk, amelyek plusz nyereségnövekedést feltételeznek ezen cégeknél, azonban egy dolog biztosnak tekinthető - nagytulajdonosaik közkedvelt szokása, hogy általában nyereségük magas hányadát osztalékként kifizetik.
A mellékelt táblázatban egyes tőzsdei társaságok várható osztalékkifizetését mutatja. A tavalyi év után kifizetendő osztalék természetesen egyelőre csak a szerző becslését mutatja, hiszen elfogadott közgyűlési döntés egyik társaság esetében sincs még a fizetendő osztalék nagyságáról. Azon társaságok esetében, amelyek kialakult osztalékpolitikával rendelkeznek, ez alapján tettünk kísérletet az osztalék becslésére. Ahol ilyen nincs, az egy évvel korábbi osztalékkifizetési hányadból és a tavalyi év után az elemzők által becsült eredményből becsültük az osztalék nagyságát.
A számításokból kitűnik, hogy egyes társaságok a csökkenő kamatkörnyezetben igen vonzó osztalékhozammal kecsegtetik a részvénytulajdonosokat. A magas osztalékhozamú papírok között általában azon cégek szerepelnek, amelyeknek részvényei az alacsony likviditás miatt pluszkockázatokat is rejtenek magukban, nevezetesen azt, hogy az osztalékkifizetés után nehéz megszabadulni az adott részvénytől (a hosszú távra befektetőket persze ez nem feltétlenül kell hogy érdekelje).
A hozamszámításnál az egyszerűség kedvéért fél év múlva történő osztalékkifizetést feltételeztünk, így vélhetően nem tévedünk sokat az elmúlt évek kifizetési gyakorlatához képest, és természetesen az éves hozam számítása is könnyebbé válik.
Tíz százalék feletti hozammal csak igen kevés papír büszkélkedhet. Ezek közé tartozik az Aranypók, az Eravis elsőbbségi részvénye és a Pannon-Váltó. Mindhárom részvény meglehetősen illikvid, így nagyobb összeget befektetni szándékozónak meglehetősen nehéz dolga lehet jelentősebb mennyiség összevásárlásánál. Szintén 10 százalék körüli hozammal kecsegtet az elmúlt évek osztalékkifizetési gyakorlata alapján a Csopak Rt. részvénye. Egyes áramszolgáltatók is kedvező célpontnak tűnhetnek, ugyanis ha helyes az elemzők becslése az év végi eredményekkel kapcsolatban és megmarad a tavalyi kifizetési hányad, akkor az osztalék 8-9 százalékos hozamot is jelenthet. (Érdekes, hogy közülük a Démász a leglikvidebb és az osztalékot fizetők közül a legalacsonyabb hozammal kecsegtető.)
A Zwack is befektetőbarát politikát folytat, az 1998-as osztalékkifizetési hányad és az elemzői becslések alapján 700 forint feletti osztalékra számíthatnak a befektetők, mostani árszinten ez 8,5 százalék feletti hozamnak felel meg. Persze kérdés, hogy kiszámíthatósága miatt vajon mennyire épült ez be a papír árfolyamába. Az osztalék viszonylag stabil alsó támaszt jelenthet a Prímagáz árfolyamának is, hiszen a jelenleg várt eredmény és a tavalyi kifizetési hányad 7 százalék körüli hozamot jelenthet.
A Globus is az egyik hasonló osztalékhozamú papír lehet. A társaság az elmúlt években folyamatosan növekvő osztalékot fizetett ki részvényeseinek, így könnyen elképzelhető, idén sem lesz másként. Igaz, a nyári osztalék kifizetése már a tavalyi kedvező eredmények megelőlegezéseként volt prezentálva. Ha azonban mégis marad a megszokott osztalékpolitika, 15 százalék feletti kifizetésre is számíthatnak a részvényesek.
Persze a mostani számítások csak becsléseken és feltételezéseken alapulnak, azonban a tőzsdei befektetések egy részét is inkább a jövőbeni eseményeken alapuló spekuláció és találgatás jellemzi, nem pedig a biztos nyereség. Így az osztalékok esetében is igaz, hogy extra hozamot csak extra kockázat mellett lehet realizálni.
LOVAS ANDRÁS