Ellaposodott a hozamgörbe, drágultak a változó kötvények

A jegybanki kamatcsökkentés állampapír-piaci következménye nemcsak a hozamok drasztikus esése lett, hanem az ármozgások hevesebbé válása is. Mozgalmas napokat tudhat maga mögött a piac, amely az elmúlt héten egyértelmű trend nélkül mozgott. A spekulánsok és kereskedők persze mindebből profitálhatnak, hiszen a gyakori föl-le mozgások rövid távú spekulációra kiválóan alkalmasak, s ezáltal pótlólagos forgalmat generálnak a piacon.
A hét elején általában a hozamok emelkedése, második felében pedig inkább a csökkenése volt jellemző. Kereskedők elmondása szerint rendszerint napközben is megfordult néhányszor - esetenként többször is - az áralakulás iránya. Egy biztosnak látszik, lassacskán még a rövid futamidejű papíroknál is hozzá kell szoknunk a 10 százalékos lélektani határt nem sokkal felülmúló hozamszintekhez.
A hozamgörbére pillantva szembeszökő a laposodás. A sokáig rendkívül meredek lejtésű alakzat helyébe egyre inkább egy enyhén lankás görbe lépett. A leghosszabb hátralévő futamidejű papírok (az újonc 2003/J-től futamidőben felfelé) sokkal kevésbé voltak érintettek a nagy hozamesések során, így a főleg a rövid oldalon jelentkező hozamesés magát a görbét is összenyomta. A hozamok két szélsőértéke (a legrövidebb, illetve leghosszabb papírok hozamszintje) közötti különbség két hét leforgása alatt kétharmadára csökkent.
A héten két új kötvénysorozatot kínáltak aukciókon, így a két-, illetve az ötéves futamidőknél változnak a referenciahozamok számításához használt benchmark-papírok.
(Ennek következtében ezeknél a futamidőknél a hét közepén beinduló árjegyzés utáni referenciahozamok nem lesznek összehasonlíthatóak a mostaniakkal, hiszen más - tényleges futamidejükben eltérő - papírok képezik a számítás alapját.)
Az új kétéves sorozatot 9,5, míg az ötévest 9,25 százalékos kamatozással bocsátották ki. Bár a kamatozás befektetői szempontból lényegtelen - hiszen mindig a papír hozama a fontos -, a névleges kamatláb általában a kibocsátó hozamelképzelését tükrözi, azzal szinkronban áll. Eszerint a kétéves papírra a jelenlegi piaci szinthez képest egy százalékpont körüli csökkenést "irányoztak elő", az ötéves papírnál pedig a jelenlegi hozamszint reálisnak ítéltetett.
A kétéves, 2002/J sorozat a piacon lévők közül leginkább a 2002/H-ra hasonlít, de annál rövidebb lejáratú. Az aukción kialakult, 10,35 százalékos átlaghozam megfelel a papír futamidejének. Első aukció lévén igen nagy mennyiséget, 30 milliárd forint névértéket árvereztek ebből a sorozatból. Az ötéves, a 2005/E jelzésű sorozat a korábbi benchmark-papírral, a 2004/H-val állítható leginkább rokonságba, futamideje azonban annál lényegesen hosszabb. Így hozama is alacsonyabb kell hogy legyen elődjéénél. Az aukciós átlag ennek megfelelően 9,23 százalék volt. E papírból a tervezett 12 helyett 15 milliárd forintnyit dobott piacra az Államadósság Kezelő Központ.
Mindkét új papírnál csekély, három bázispontnyi különbség mutatkozik az aukciós átlag és a maximum között. Az aukciók papírforma szerint, a kereskedők előzetes várakozásainak megfelelően alakultak. Megfigyelők ugyanakkor az aukció előtti napon az ötéves hozam feltornászásának szándékát vélték felfedezni egyes, minél olcsóbb aukciós vásárlásra törekvő piaci szereplők részéről. Ha volt is ilyen szándék, a kialakult hozamokra végül nem hatott. Kérdés, ennek a hozamszintnek a környékén beszélhetünk-e még egyáltalán olcsóságról.
A másodpiac eseményei között említést érdemel a sokat kárhoztatott, a kereskedők többsége által korábban egyenesen lenézett változó kamatozású kötvények árfolyamainak szárnyalása. Az ok egyszerű, az inflációhoz kötött kamatozású papírok kamata pillanatnyilag (és várhatóan a közeljövőben is) jelentősen meghaladja a rövid futamidejű fix papírok hozamát. Eközben a nettó árak jellemzően még mindig valamivel a névérték alatt vannak, pedig két hét alatt már több mint három százalékponttal emelkedtek. Ami nehezen érthető, miért csak mostanában került sor az áremelkedésre.
Talány továbbá, miért nem jegyzik a négy százalék reálkamatot biztosító tőkeindexált kötvényt (2005/D) a három százalékpont prémiumot nyújtó inflációkövető papírok szintjénél is magasabb nettó áron. Talán az lehet a magyarázat, hogy a 2005/D rendkívül bonyolult konstrukciójának részleteivel sokan nincsenek tisztában. Ez a papír egyébként szinte közmegvetés tárgyát képezi, mivel ahhoz képest, hogy társaihoz viszonyítva kis mennyiségben van a piacon, folyamatos értékeléséhez, nyilvántartásához - sajátosságainál fogva - a többi kötvénynél alkalmazott módszerek nem vagy csak korlátozottan használhatók. Egy igazi befektető persze talán nem erre helyezi a hangsúlyt.
ÁDÁM ZSIGMOND