Gyengülő pályára került a jen?

A brit jegybank monetáris politikai tanácsa idei első, kétnapos ülését követően, csütörtökön a várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal, 5,75 százalékra emelte irányadó kéthetes repokamatát. A döntés bejelentése után a font erősödött, átmenetileg 1,64 dollár, majd később újra 1,65 közelébe került a kurzus. (Ez azt is jelentette, hogy a külkereskedelmi forgalommal súlyozott árfolyamindexe 108,1 pontra emelkedett, egy százalékra megközelítette a 14 éve beállított csúcsot.) Az euró/font kereskedés péntek délelőtt már alig valamivel 0,62 felett folyt, azaz a font jelentősen erősödött a közös pénzzel szemben.
Robert Mundell, a tavalyi közgazdasági Nobel-díjas szerint Nagy-Britannia csatlakozása az euróhoz szükségszerű, ez akár most is megtörténhetne. Jelenleg ugyanis a font és a brit gazdaság sokkal erősebb, mint 1992 szeptemberében, amikor a brit fizetőeszköz elhagyta az ERM-et. Az amerikai professzor szerint a fontot négy éven belül fogja felváltani az euró. (Mint ismeretes, 1992-ben a font azt követően lépett ki az európai árfolyamrendszerből, hogy Soros György - a német márkával szembeni árfolyamát túlértékeltnek tartva - a brit pénz ellen sikeresen spekulálva jelentősen gyengítette azt.)
A jenpiacot technikai jellegű kereskedés jellemezte a múlt héten. A japán fizetőeszköz dollárral szembeni árfolyama a hétfői ünnepnapon egészen 104,4-ig erősödött, majd a tokiói piacok visszatérését követően már kedden 106 fölé került a jegyzés. Ezzel megtörtént a technikai elemzők által fontosnak tartott 100 napos mozgóátlag áttörése felfelé, növelve a jen dollárral szembeni gyengülésének valószínűségét. A pénteki tokiói tőzsdezáráskor a dollárért 105,7 jent kellett adni, ami a mozgóátlag értékével gyakorlatilag megegyezett. A 105-106 közötti régió egyébként a technikai elemzők szemszögéből nézve azért különösen fontos, mert itt van az 1995-ös 80 jenes abszolút mélypont és az 1998-as 147-es érték 61,8 százalékos Fibonacci-korrekciója.
A jen árfolyamának kérdése valószínűleg terítékre kerül a legfejlettebb ipari országok, a G-7 e hét végi tanácskozásán is, elég valószínűtlen azonban - hacsak addig drámai változás nem történik -, hogy a jelenlegi helyzetben a résztvevők komoly jelzést adnának a devizapiacoknak. Egyes találgatások szerint mindenesetre a jen gyengítésére teendő esetleges közös lépésekért az USA további japán kamatenyhítést szabna feltételül.
A múlt hét nagy részében meglehetősen unalmas mederben folydogáló euró/dollár kereskedés irányát továbbra is az amerikai részvénypiac mozgatta, és elemzők szerint a közeljövőben is erre lehet számítani. A piaci résztvevők nem találták igazán jó oknak az euró vásárlására a várakozásokkal megegyező mértékben, 1999-ben éves összehasonlításban 1,4 százalékkal növekvő német GDP-t.
Nem váltott ki izgalmat a francia gazdaság 1999. harmadik negyedévi, egyszázalékos bővüléséről nyilvánosságra hozott adat sem, amelynek alapján elemzők a teljes tavalyi évre vonatkozóan 2,5 százalékos növekedést feltételeznek 1998-hoz képest. Franciaországban az infláció 1954 óta nem volt olyan alacsony, mint 1999 egészében, a 0,5 százalékos érték közlése azonban szintén nem forgatta fel a kereskedés menetét.
Mindezzel szemben a Wall Street-i tőzsdeindexek mozgása a hét első felében alapvetően az eurót gyengítette, az európai kereskedési időszakokban enyhén erősödő közös pénz a tengerentúli jegyzésben jellemzően szintén enyhén vesztett értékéből. Az árfolyam mindazonáltal nem mutatott nagy ingadozást, 1,02 környékén általában az euróvásárlók kerültek túlsúlyba, míg az 1,035 körüli régióban az eladók.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed részéről meglehetősen egyértelmű utalások hangzottak el a múlt héten arra vonatkozóan, hogy a következő kamatemelés már februárban meg fog történni. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett Alfred Broaddus, a richmondi, Michael Moskow, a chicagói Fed-elnök és Alan Greenspan is, aki most már inflációs veszélyt lát a világ legnagyobb gazdaságában.
B. P. A.