Tovább haladt a hatékonyság felé

Akárcsak az előző években, 1999-ben is a határidős indexkontraktusok voltak a legkedveltebb derivatív termékek a BÉT-en. Míg 1997-ben a forgalom 71 százalékát, 1998-ban pedig 43 százalékát tették ki a határidős BUX-kötések, addig tavaly már a teljes forgalom közel 89 százalékát ez az instrumentum tette ki. Természetesen emögött nemcsak az áll, hogy árfolyamértéken számolva a forgalom 782,3 milliárd forintról 1077 milliárd forint fölé kúszott, hanem az is, hogy drasztikusan csökkent a többi szekció forgalma. Ebben szerepe volt a tavalyelőtti magas devizaforgalomnak, valamint annak, hogy az előző esztendőben a BUBOR és a diszkontkincstárjegy piacán egyetlen üzlet sem született.
Eltekintve azoktól az elsősorban illikvid határidőkben létrejött üzletektől, amelyek nem kifejezetten piaci áron születtek, kitűnik, hogy a határidős indexpiacon a forgalom nem tért el szignifikánsan a tavalyelőttitől. Ez kedvező jel lehet, hiszen az 1998-as év igencsak megtépázta a befektetők idegrendszerét és pénztárcáját. Figyelembe véve, hogy a kontraktusokban mért forgalom közel a felére esett vissza, az is megállapítható, hogy nőtt az egy kötésre eső kontraktusszám - közel 100 százalékkal -, ami egyrészről a nagyobb volumenű üzletek részarányának növekedésére, másrészről a kisbefektetők távolmaradására enged következtetni. Természetesen, akárcsak ez előző években, tavaly is a decemberi kifutású határidők voltak a legkedveltebbek a befektetők körében.
A többi határidő aggasztó illikviditása (a júniusi esetenként kivétel volt ez alól) kedvezőtlen volt abból a szempontból, hogy egyrészt jelentősen csökkent a spreadek kötésére fennálló lehetőségek száma, másrészt ez megkérdőjelezi ezen terminek szükségességét is. A határidős indexpiac forgalmi adataiból kitűnik, hogy minden hónapban a likvidnek minősülő decemberi határidőre volt a legkisebb az egy üzletre eső kontraktusszám, ráadásul a kis forgalmú instrumentumok hasonló mutatójához mért különbség igen nagy. A kisebb tőkeerejű spekulánsréteg tehát távolmaradt a nem decemberi lejáratoktól.
Annak ellenére, hogy a decemberi forgalmi adatok nem tartalmazzák az utolsó két kereskedési nap forgalmi számait, egyértelműen megállapítható, hogy augusztusban volt a legkisebb és februárban a legélénkebb a befektetői kedv a határidős indexpiacon. Amennyiben minden instrumentumot figyelembe veszünk, akkor szembetűnő a júniusi magas devizaforgalom (a teljes több mint harmada ekkor bonyolódott le) és a magas szeptemberi határidős részvényforgalom.
A különböző szekciók forgalmi adatai nem tanúskodnak semmilyen rendkívüli változásról a gépi kereskedésre való szeptemberi átállást követően, csupán az egyedi részvényhatáridők esetében figyelhető meg szignifikáns forgalombővülés. A negyedik negyedévben kötötték a részvényhatáridős piacon az éves forgalom közel 40 százalékát, amelyhez ha hozzávesszük az ezt megelőző két hónap több mint 33 százalékos arányát, felmerülhet a kérdés, vajon az utolsó öt hónapban aktív befektetők hol voltak az év első felében. Az egyik magyarázat lehet az, hogy október elsejétől kibővült azon részvények köre, amelyekre határidős üzleteket lehet kötni (ekkor került az instrumentumok közé az OTP, a Richter, valamint a BorsodChem). A másik, sokkal valószínűbb magyarázat az lehet, hogy a piaci ártól eltérő üzletek zöme, amely a nyílt kikiáltásos rendszerben a BUX-piacon kötetett, átterelődött az igencsak illikvid részvényhatáridőkre. Az előző évhez képest bekövetkezett változások között meg kell említeni a hároméves államkötvények határidős kereskedésének bevezetését. Ennek a terméknek a forgalma - igaz, csak az utolsó negyedévben lehetett üzletet kötni - nem érte el az összforgalom 1 százalékát sem.
Az év közepén szembesültek első ízben a befektetők az osztalék, illetve ezzel összefüggésben a határidős fedezettség kérdésével. Ennek hátterében az állt, hogy a társaságok többsége a júniusi kifutás előtt fizetett osztalékot. Tekintettel arra, hogy néhány részvény, például a TVK esetében nem lehetett előre tudni az osztalék meglepően nagy mértékét, így azok a befektetők jártak jól, akik határidős eladással fedezték prompt piaci vételüket. Így ugyanis a piacon elfogadott 14-15 százalékos hozamú arbitrázspozíción felül - mint részvénytulajdonosok - bezsebelhették még az osztalékot is.
A határidős piachoz nem annyira szorosan kapcsolódó változás volt az indexszámítási algoritmus megváltoztatása is. Mint ismert, az október elsejei index-felülvizsgálatkor már az új eljárást alkalmazták. Lényege az, hogy a részvények számára eddig előírt 15 százalékos felső limitet eltörölték, és az indexkosár összetételét egy közkézhányadon alapuló degresszív módszer segítségével határozzák meg. Ennek eredményeképpen jelentősen megnövekedett a blue chipek részaránya a kosárban, így a négy vezető papír súlya október elsején elérte a BUX index 75 százalékát.
Összességében megállapítható, hogy a határidős piac az előző évben sokat fejlődött, a befektetők szofisztikáltabbá váltak, hiszen olyan konstrukciók jelentek meg a piacon amelyek a származékos kereskedés hatékonyságát növelték. Kétségtelen, hogy az opciós kereskedés bevezetésével - a BÉT ez évre tervezi - tovább javulhatnak a hazai derivatív piac lehetőségei.
NAGY PÉTER