Év végi hozamhajrá

Az egyes, jól behatárolható események kiváltotta átmeneti fel-le mozgásokat kiszűrve - tehát a trendvonalat nézve - általában véve az egész év folyamán a hozamok csökkenését tapasztalhattuk. A trendet átmenetileg megtörő bizonytalansági tényezők közül az év első felében a külföldi eredetűek játszották a fő szerepet: ilyen volt az év elején a brazíliai válság, majd különösen a jugoszláviai háború tavasszal, amely érthető okokból elbizonytalanította a magyar állampapírpiacon igen komoly szerepet játszó külföldi befektetőket. Belgazdasági téren csalódást leginkább egy-egy kedvezőtlen fizetésimérleg-adat, továbbá az inflációs mutató ismételt két számjegyűvé válása okozott. A második félévben azonban már pánikra okot adó nemzetközi esemény nem történt, a fizetési mérleg adatai is egyre szebbé váltak. Az év/év fogyasztói árindex ugyan nem tért vissza az év első felére jellemző egy számjegyű tartományba, ezt azonban a piac egyre kevésbé fogta fel tragikusan. A havi árindexek ugyanis elfogadható szintűek voltak, s egyre többen felismerték, hogy az éves mutató esetenkénti romlása sokkal inkább a megismételhetetlenül kedvező 1998-as (több esetben negatív) havi értékek kiesésének, semmint a helyzet romlásának tulajdonítható.
Az év első negyedében a hozamcsökkenési trend még igen bizonytalan volt. Március második felében például komoly emelkedés következett be, ami a hozamszinteket nagyjából az év eleji értékeknek megfelelő magasságba emelte vissza. Innentől kezdve a kilengések már jóval kisebbek voltak, a befektetők többé-kevésbé egyenletesen csökkenő hozamokkal voltak kénytelenek megelégedni. December elején a hozamok lassú lemorzsolódása szinte zuhanásba csapott át: két hét alatt olyan mértékű volt az esés (egy százalékpont körüli), amelyhez a nyugodt nyári időszakban még négy hónapra volt szükség (június-szeptember). Az év mérlege: 3-4 százalékpontos hozammérséklődés (az ez évben debütált tízéves papír nélkül), úgy, hogy a nagyobb csökkenés a rövidebb lejáratoknál figyelhető meg.
A hozamgörbe az egész év során megőrizte inverz jellegét, ami a hosszú távú bizalom jele. A görbe meredeksége persze sűrűn változott. Jellemzően akkor csökkent, amikor a hozamok emelkedtek, ekkor ugyanis a befektetők érdeklődése inkább a rövid lejáratok felé fordult, ezek hozama tehát kisebb mértékben nőtt. Az optimista időszakokban általában a hosszabb papírokat keresték, ekkor meredekebb lett a görbe.
(A portfóliócserék a görbe egyik oldalán vételi, a másikon eladói túlsúlyt okoztak, ezért a csere jellegétől függően változott egyik vagy másik irányba a görbe meredeksége.) Decemberben azonban nem portfóliócsere, hanem komoly friss tőke beáramlásával járó általános eufória volt megfigyelhető a piacon, ami - bár a hosszú lejáratokra is jelentős hatással volt - a görbe rövid oldalán elementárisabb erejűnek bizonyult, így ez alkalommal optimista hangulat mellett laposodott a hozamgörbe.
Az 1999-es év legnagyobb újdonsága a tízéves, fix kamatozású államkötvény (2009/B) piacra vitele volt. Erre még az év elején került sor. A papír kibocsátását - annak ellenére, hogy ez éppen a brazíliai válság napjaiban történt - nagy érdeklődés kísérte. Kibocsátáskori hozama (aukciós átlag) 9,82 százalék volt, ami a hozamgörbe - korábban megfelelő referenciapapír hiányában nem mérhető - öt és tíz év közötti szakaszán további inverziót jelzett. Igaz, a kötvény sokáig nem okozott örömet a kibocsátáskor vásárlóknak: hozamszintje kezdetben ugyan csökkent, de az év közepére ismét 10 százalék környékére került, augusztus-szeptember folyamán pedig 10,5-10,9 százalékos hozamszint mellett forgott. Csak az év végi általános hozamesés lendített a papír helyzetén: a hozam ekkor 9 százalék alá esett.
Csendesen eltűnt viszont az elsődleges piacról a korábban rendszeresen kibocsátani tervezett tőkeindexált államkötvény: mindössze egyszer aukcionálták, még az év elején, jelentéktelen mennyiségben.
A második félévtől átalakult a diszkontkincstárjegy-aukciók rendje. A változtatás lényege a forgalomban lévő sorozatok számának csökkentése, ezzel a piaci likviditás növelése volt. Az új rendszerben egy adott 6 és 12 hónapos sorozatot két hónapig folyamatosan aukcionálnak, s megszűnt e papíroknál a korábban alkalmazott úgynevezett rábocsátási rendszer (ez azt jelentette, hogy hat hónapos papírként a fél évvel korábban egyévesként piacra került sorozatot hozták forgalomba). A három hónapos papírok jellege változatlan maradt, szerepük - így kibocsátási mennyiségük is - a többi diszkontkincstárjegy lejárati időpontjainak megritkulása következtében növekedett.
Szintén a második félévtől kisebb átalakítás történt az elsődleges forgalmazói rendszerben. A forgalmazók aukciós vásárlási kötelezettsége nőtt, a másodpiacon pedig 100 millióra emelkedett árjegyzési kötelezettségük az úgynevezett referenciapapírokból. A befektetők felé való árjegyzés minimális tételnagysága 2 millió forint lett. Bevezették az elsődlegesforgalmazó-jelölt fogalmát, ami a forgalmazói kör jövőbeni bővítésének szándékát sejteti, ugyanakkor a forgalmazók száma a velük szemben támasztott követelmények szigorításával egyidejűleg 15-re csökkent.
A tőzsdei nyitva tartás meghosszabbodásával elvi lehetőség nyílt az állampapír-kereskedés tőzsdei kiterjesztésére is, de a napi kötelező árjegyzési időnek egyelőre továbbra is csak az egyharmada zajlik a tőzsdén (a forgalomnak pedig elenyésző része). Az új évben azonban a hírek szerint a délutáni árjegyzés átkerül a Reutersről a tőzsdére.
1999-ben megtörténtek az első lépések az állampapírok dematerializálásának irányába. Ez a lakosságnak szánt papírok (kamatozó kincstárjegy, kincstári takarékjegy, kincstári takarékkötvény), valamint a 2001 előtt lejárók kivételével valamennyi nyilvánosan kibocsátott állampapírt érinti.
ÁDÁM ZSIGMOND