Egy évvel ezelőtt a Befektető a jelenleginél még jóval kevesebb értékpapírra közölt elemzői ajánlásokat és előrejelzéseket. Az akkor 19 részvény megítélését tükröző felmérés eredménye és az aktuális összesítés néhány vezető részvény esetében jól mérhető különbségeket mutat.
A tavaly január eleji állapothoz képest a legszembetűnőbb változás a Mol megítélésében következett be. Az olajipari vállalat részvénye egy éve még a befektetők kedvencének számított, az összes elemző vételre javasolta. Az év folyamán azonban csalódniuk kellett a befektetőknek és az elemzőknek egyaránt. Arról a tőzsdei cégről, amelyet a beígért gázárképlet-módosítás reményében az egyik legnagyobb növekedési potenciálú társaságként tartottak számon, kiderült, hogy kiszolgáltatott a gazdaságpolitikai céloknak.
Az elfordulás a papírtól az év egészében jól nyomon követhető volt. Idén január elejére 3,7 pontra csökkent a részvény konszenzusos ajánlati értéke, árfolyama pedig 17 százalékkal csökkent egy év alatt. Eközben a BUX több mint 30 százalékot emelkedett. A befektetők szomorú leckét kaphattak abból az alapigazságból, mely szerint tényként csak a tényeket szabad kezelni. (Meglehetősen rosszul jártak azok, akik a gazdasági miniszter tavaszi nyilatkozatát úgy értelmezték, hogy a gázárképlet módosítására tavaly októberben sor kerül.)
Érdekes módon nem változott jelentősen a gyógyszeripari vállalatok megítélése. A Richter 3,5 körüli minősítése és az Egis 3,8-as értéke egyaránt nagyon óvatos vásárlási ajánlást takart, a szektor azonban ennél jóval kedvezőbben teljesített. Az Egis ára közel megduplázódott, a Richter kurzusa 60 százalékkal emelkedett 1999 január elejéhez képest. Ennek ellenére indokoltnak tűnhet viszonylag óvatos megítélésük. Tankönyvekből is ismert, hogy hatékony piac esetében extrahozamot csak extrakockázat felvállalása mellett érhetnek el a befektetők. A részvények kockázatát pedig jobb híján azok volatilitásából (árfolyamuk ingadozásából) számolják. A két gyógyszerrészvény árfolyama pedig az elmúlt év során meglehetősen nagy ingadozásokat mutatott. Hosszabb időszakot tekintve ez még inkább igaz, hiszen élénken él a befektetők emlékeiben mind a 24 ezres, mind a hatezer forintos Richter-árfolyam.
A piaci szakértők 1998 decemberében átlagosan 22 százalékos eredménynövekedést vártak 1999-re a vezető tőzsdei társaságoktól.
A Matáv volt akkor a favorit, növekedését 40 százalékosra becsülték. A részvény kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy az elmúlt egy év folyamán mindössze 10 százalékot módosult lefelé a társaság 1999-es profit-előrejelzése. A most elvárt 30 százalék körüli növekedés mellé egy év alatt 29 százalékos árfolyamnövekmény társult. Az OTP-től várt eredmény jelenleg mindössze három százalékkal magasabb a múlt év végén számolt konszenzusnál. Az 1998 decemberében várt 22 százalékos profitnövekményhez egy év alatt itt is majdnem azonos, 22 százalékos árfolyamnövekmény párosult.
A várt eredmények szempontjából nagy vesztesnek, azonban az árfolyam-növekedés tekintetében nyertesnek tekinthetők a vegyipari részvények. Mind a TVK, mind a BorsodChem 1999-re várt profitja jelentősen csökkent egy év alatt, azonban a mostani árfolyamokat már vélhetően az idénre előre jelzett eredmények mozgatják, amikben jelentős növekedés várható. A két cég közül egyébként a TVK ajánlása szignifikánsan romlott, a BorsodChemé gyakorlatilag változatlanul kedvező maradt. Az egy évvel ezelőtti és jelenlegi árfolyamok, eredmény-előrejelzések és ajánlások összehasonlításából az mindenesetre kitűnik, hogy hosszú távon a várt eredmények változása nagyobb hatással van a részvényárfolyam alakulására, mind az elemzők vételi vagy eladási ajánlásai.
LOVAS ANDRÁS
