Hozamemelkedés az állampapírpiacon

Változatlanul elsősorban az inflációs pesszimizmus okolható az állampapír-piaci hozamemelkedésért. Már nemcsak az aktuális meglepetésekre rendre prognózisaik módosításával reagáló elemzők kongatják a vészharangot, a jegybanknál is úgy vélik, hogy a korábbi derűlátó inflációs jóslatok elvesztették realitásukat. Gyenge vigasz, hogy az inflációcsökkenés elmaradásáért elsősorban a mintegy vis maiorként beköszöntött nemzetközi olajár-emelkedés és az erős dollár tehető felelőssé, s nem belgazdasági okok. Az állampapírpiac szereplői az okoktól függetlenül eladásokkal reagálnak az eseményekre, ami a hozamokat egyre feljebb hajtja. A befektetők bizonytalanságát növelhetik a csúszó leértékelés rendszerének esetleges megváltoztatásától való félelmek is, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban utoljára megnyugtató nyilatkozatok láttak napvilágot.
A referenciahozamokat vizsgálva, egy hét alatt, csütörtöktől csütörtökig 7-53 század százalékpontos emelkedés mérhető. A fél százalékpontot meghaladó szélsőérték az ötéves hozamnál jelentkezett. Talán azért, mert a rövid távon spekulálók körében - ideértve a napi játékosokat is - ez a futamidő a legnépszerűbb, így a piaci hangulatra - amely most meglehetősen pesszimista - ez a legérzékenyebb.
Más oldalról vizsgálva, ha egy évre visszatekintünk, és összevetjük a különböző futamidőknél tapasztalt ármozgásokat - ezt legegyszerűbben a BMX-indexekkel tehetjük meg -, szembeszökő, hogy a korábbi hozamcsökkenés árra gyakorolt hatása is ennél a futamidőnél volt a legnagyobb. Tehát lehet az is, hogy az ötéves futamidő annak idején inkább az optimizmust reagálta túl, s nem most a pesszimizmust. Erre utal, hogy - az indexből számított visszatekintő egyéves hozam tanúsága szerint - az ötéves referenciapapírba fektetők még az elmúlt hét vérzivataros napjainak hatását beszámítva is igen magas hozamot, évi 21,74 százalékot realizálhattak. Ezt az értéket csak a tízéves papír hasonló módon számított egyéves hozama körözte le, az is csak öt bázisponttal és csak az ötéves futamidőnél lezajlott mostani dráma eredményeképpen. Vagyis az ötéves volt az a futamidő, ahol a hozamszintnek legtágabb tere volt az emelkedésre.
Csökkenő érdeklődés mellett emelkedett a három hónapos jegybanki kötvény hozama is. Az átlag elérte a 10,75 százalékot, miközben mindössze 12,8 milliárd forint névértékű papírt adtak el. A benyújtott ajánlatok volumene nem érte el a 20 milliárdot, ez pedig alulmúlta a három hónapos diszkontkincstárjegyek iránti érdeklődést is. (Korábban jellemzően az MNB-kötvényre érkezett nagyobb mennyiségben ajánlat.) A jegybanki kötvény szerepe tehát csökkenőben van, hiszen míg régebben a diszkontkincstárjegy piaca rendelődött alá a kötvényének, ez most megfordulni látszik.
Megszűnt a kettős hozamalakulás is. Régebben a kincstárjegy hozama rendre szignifikánsan a kötvényé alatt maradt, most akár az aukciós kincstárjegyhozamot, akár a másodpiaci referenciahozamot vetjük össze a jegybanki kötvény aukciós hozamával, elhanyagolható a különbség. Nincs stabilitás viszont az egymást követő kötvényaukciók hozamát tekintve, a jegybank a korábbi merevség után egyre rugalmasabban kezeli a piaci hozamszint kötvény általi szabályozását. (A konstrukció indításakor az átlaghozam állandóságára törekedtek, azt csak oly módon - viszonylag ritkán és az új értéket ismét konstanssá téve - változtatták meg, mint a jegybanki kamatokat.) Kérdés, ilyen körülmények között szükség van-e egyáltalán erre az instrumentumra. A hat és a tizenkét hónapos kincstárjegy aukcióján nagy volt ugyan az érdeklődés, de "megfelelő" hozamszinten, azaz a hozamok itt sem lettek alacsonyabbak a vártnál: 10,76, illetve 10,7 százalék volt az átlag.
Mindaddig, amíg valami igazán kedvező hír nem érkezik, trendfordulóra jószerivel senki sem számít. A várakozások szerint legjobb esetben stagnálással jellemezhető időszak következik.
Az egyes futamidőket igencsak eltérően érintő másodpiaci hozamemelkedés következtében a hozamgörbe alakja a korábbihoz képest egyenletesebbé vált (természetesen a görbe továbbra is inverz). Kevésbé fedezhetők fel rajta olyan nyúlványok, amelyek egyes papíroknak a többiekhez képest alul- vagy túlértékeltségére utalnak.
ÁDÁM ZSIGMOND