Hosszú távon a tőzsdének jót tehet az euró erősödése

Az elmúlt időszak talán legfontosabb devizapiaci eseménye a közös jegybanki intervenció volt az euró védelmében. Az intervencióban részt vett mind a három nagy jegybank, a Bank of Japan (BoJ), az Európai Központi Bank (ECB) és az amerikai Fed, valamint egyéb kisebb központi bankok (például a Bank of England). A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyesített erejű jegybanki intervenció eddig mindig sikeres volt.
Ennek legfőbb oka, hogy egyrészt az ilyen intervenciók eddig mindig igen alul- vagy túlértékelt helyzetben történtek, amikor egy deviza értéke igen messze volt a hosszú távon fundamentálisan indokolható szinttől. Másrészt a jegybankok, ha összefognak, hatalmas tartalékaik révén iszonyatosan nagy erőt képviselnek, amellyel a spekulánsok nem nagyon tudnak szembeszállni. Harmadrészt, a jegybankok a saját pénznemükből némi túlzással végtelen mennyiséget teremthetnek elő, ezzel akkora kínálatot biztosíthatnak, amellyel semmiféle spekuláció nem tud szembeszállni, így minimális az esélye, hogy kellő elszántság esetén sikertelenek legyenek.
Emlékezetes egyeztetett, közös jegybanki fellépés volt az 1985-ös, dollár elleni (Plaza egyezmény), az 1987-es, a dollár további értékvesztését megállító (Louvre egyezmény) intervenció. 1995-ben a túlértékelt jen erősödését sikerült megállítani, majd 1998-ban a BoJ és a Fed egyesített ereje az akkor már három éve gyengülő japán deviza árfolyamában ismét trendfordulót hozott.
A történelmi példák s az említett elméleti okok egyaránt arra utalnak, hogy a jegybankok összefogása azt jelenti, hogy az adott deviza valóban fundamentálisan erősen alul- vagy túlértékelt, s ennek megváltoztatására közös akarat született, előbb-utóbb megfordítva a nemkívánatos devizapiaci folyamatokat. Jogosnak tűnik tehát a feltételezés, hogy az egyesített jegybanki intervenció az euró védelmében megfordítja a közös pénz eddigi folyamatosan eső trendjét. Ennek közép- és hosszú távú hatásai több okból is egyértelműen pozitívak a hazai tőkepiac szempontjából.
Először is, az intervenció és az euró-trendforduló megszilárdíthatja az euróba és az EU-ba vetett hitet, bizalmat (igaz, a dán népszavazás eredménye ezt némileg gyengítheti). Így a sokak véleménye szerint bizonytalanná váló magyar EU-csatlakozás ismét valóságosnak tűnik majd, ami feléleszti a konvergenciafolyamatot a kötvény- és a részvénypiacon is.
Másodszor, az euró kezdődő erősödése visszafordítja a tőkeáramlásokat az USA irányából Európába, ez a portfólióbefektetésekre és a működőtőkére egyaránt igaz. Ennek eredményeként további tőke áramolhat a magyar részvénypiacra, illetve Európába is. A működőtőke Európából való kiáramlása is megáll, ami hatalmas befektetési boomot fog okozni, így az európai gazdaság stabilan 3-4 százalékkal nőhet éveken át, míg Magyarországon lehetségessé válhat az 5-8 százalékos növekedés is. Harmadszor, az erősödő euró mind az eurózónában, mind Magyarországon csökkenteni fogja az inflációt, ezzel is meggyorsítva a maastrichti kritériumok elérését.
Az euró gyengélkedése ráirányította a figyelmet a közös akciók, döntések fontosságára, s ennek révén egyre stabilabb döntéshozatali mechanizmus alakul ki az eurózónában, ami hosszabb távon is vonzó a tőkebefektetők számára.
Az európai pénz valószínűsíthető trendfordulója azt jelentheti, hogy Európában megismétlődhet az USA 1995-től tartó sikersztorija, amely exportvezérelt növekedéssel, alulértékelt devizával, pesszimizmussal és strukturális átalakulással kezdődött, s éveken át folyamatos tőkebeáramlással, erősödő devizával, szárnyaló értékpapírpiacokkal járt. Ennek révén az európai sikersztori lehet a 2001-2005-ös időszak nagy befektetési története.
Ugyanakkor az euró erősödése a kedvező hosszú távú hatások ellenére rövidebb távon aggodalmakat kelthet. Az erősödés ugyanis dollárgyengüléssel jár, és ha ez tudatosul a piacokban, az komolyabb eséssel járhat az egyébként is eléggé túlértékelt amerikai értékpapírpiacokon.
Az amerikai csoda egyik legfontosabb eleme ugyanis a dollár erősödése. Amennyiben a dollár erősödésébe vetett hit elpárolog, megindulhat a tőkekivonás, s ez lassuló gazdaságot, csökkenő, de legalábbis lassabban növekvő vállalati profitokat jelent. Ez pedig további tőkekivonást eredményez az értékpapírpiacokról, ami tovább gyöngíti a dollárt, ez utóbbi pedig inflációs folyamatokat indít be. Az infláció miatt azonban kamatemelésre lesz szükség az USA-ban, vagy legalábbis nem igazán lehet majd kamatot csökkenteni, annak ellenére, hogy már egyébként is lassul az amerikai gazdaság. Ez emelkedő reálkamatokat jelent, ami tovább lassítja a gazdaságot.
Rövidebb távon tehát nem biztos, hogy pozitív hír az intervenció, különösen úgy, hogy a feltörekvő piacokról komoly kivonulás zajlik, ami jól látható az ázsiai és latin-amerikai tőzsdéken és devizákon is. Amíg nem látszik ez utóbbi folyamat vége, addig agresszív vételi pozíciók felvétele nem ajánlatos a BÉT-en sem a következő pár hétben. A baljóslatú október végének elmúltával ismét fellendülés következhet, ha megnyugszanak a feltörekvő piacok és Amerika is. Nem lehetetlen azonban, hogy addig egy komolyabb pánik vár a feltörekvő piacok és az Egyesült Államok felől, ezért nem árt az óvatosság.
ZSIDAY VIKTOR