A felperes állam mellett az alperes Deloitte könyvvizsgáló felelősségét is megállapította nem jogerős, "közbenső" részítéletében a bíróság a 2001-ben indult Postabank-perben. Ha a könyvvizsgálóról később jogerősen kis kimondatik, amit a felperes állít, azaz, hogy tevékenységére visszavezethetően az államot 170 milliárdos kár érte, akár ennek az összegnek a felét is megítélhetik kártérítésként, ami a kamatokkal együtt a Postabank-privatizációkor kapott 101 milliárdot is meghaladó állami bevételt hozhat. Hogy valóban így lesz-e, az ugyanakkor még bizonytalan, mert a perben meghozott első érdemi döntés egyrészt ezzel egy időben elutasította az Arthur Andersen és Prudentia könyvvizsgáló ellen benyújtott keresetet - sőt a felperesek (nagyrészt állami szervezetek) 400-400 milliót kötelesek fizetni e két alperesnek -, másrészt a verdikt hangsúlyozottan nem szól az államot ért kár mértékéről, ezt ugyanis a jövőben szakértők állapítják majd meg, beleszámítva a később az Erste Bank által fizetett privatizációs vételárat, a rossz vagyonelemek értékesítésével elért bevételt, és azt az ítéletet is, ami évek múlva a gazdasági bűncselekményekkel vádolt Postabank-vezér, Princz Gábor perében születik majd. Az ügy előzményei az 1997-es bankpánik idejére nyúlnak vissza, amikor a Postabank helyzete súlyosan megrendült, ám a pénzintézet 1997-98-as könyvvizsgálójának (akkor még Deloitte & Touche) könyvei ezt a felperes állam szerint nem támasztották alá, és cégei, intézményei ennek alapján számolt
2005. június 1. szerda, 08:31
