A járművek sorozatgyártásának kezdete óta mindig is szem előtt tartották a kor viszonyainak megfelelően a gyors, kényelmes, takarékos és biztonságos autózást. A hangsúly koronként változó volt. Az elmúlt években különösen nagy hangsúlyt kapott utasbiztonság nemcsak látványos fejlődésen ment át, hanem kézzel fogható, pontosabban testtel érezhető eredményeket is fel tudott mutatni, hiszen például egyre több autóban ma már az alapfelszereltséghez tartoznak az oldalmerevítők, a légzsákok és más védelmi megoldások.
A genfi autószalonon nemcsak járműcsodákat mutattak be, hanem motorkoncepciókat is, amelyekkel várhatóan a jövő autóiban találkozhatunk majd. Minden esetben a gazdaságos üzemeltetés, s persze az egyszerű gyártás lebegett a fejlesztők szeme előtt. A kutatások költségeit valamennyi autógyártó üzleti titokként kezeli, a dollár tíz- és százmilliókra rúgó összegekről csak akkor közölnek adatokat, amikor az újdonság már piacéretté, sorozatgyártásra alkalmassá vált.
A Saab autógyár mérnökei az azonos teljesítményű szívómotorkéhoz képest összességében 30 százalékkal kevesebb üzemanyagot igénylő Saab Variable Compression (SVC) motort fejlesztették ki, s mutatták be az idei genfi autószalonon. A fejlesztést a nyolcvanas években kezdték, az első szabadalmaztatásra a kilencvenes évek végén került sor. Az öthengeres SVC-motort a Saab 1,6 literes hengerűrtartalommal készítette el, amelynek üzemanyag-felhasználása egy 1,6 literes szívómotoré, ám a teljesítményét tekintve egy 3 literes motorral vetekszik. Az új erőforrásban a változtatható kompresszió az újdonság, amellyel a közlekedés helyszíneitől függően az SVC-motor folyamatosan az optimális értékre képes beállítani a kompresszióviszonyt. A motor méretének csökkenése, a magas töltőnyomás és a változtatható kompresszió kombinációjának köszönhetően az erőforrás lényegesen több energiát nyer az üzemanyagból, mint a hagyományos motorok. Így a nagy teljesítmény mellett alacsony az üzemanyag-felhasználás és csökkentett a károsanyag-kibocsátás.
Az SVC koncepció kifejlesztésekor nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy a hagyományos motor lehető legtöbb alkatrészét használni lehessen az új termékhez. A forgattyústengely, a hajtókarok, a dugattyúk és a szelepek ugyanolyanok, mint a mai motorokban használatosak. Az SVC-t a felső és alsó alkatrészegységek osztási síkja különbözteti meg: mintegy 20 centiméterrel lejjebb került a két rész kapcsolódó felülete. Így az SVC társítható egyéb más motortechnológiákhoz, lendületet adva az Otto-motorok fejlesztésének. A Saab újdonsága elősegítheti, hogy a benzin- és dízelüzemű motorok előnyeit egyesítsék. A változtatható kompresszió régóta hiányzó kapcsolat a két motortípus között.
Az Opel az egyterű Zafira modelljéből alakította ki a hidrogén-üzemanyagcellás prototípusát. Ez a jármű nem bocsát ki kipufogógázt, csak vízgőzt. A 75 lóerős Zafira háromfázisú váltóáramú motorját tiszta hidrogénnel működő tüzelőanyag-cella táplálja elektromos energiával. Az autó csúcssebessége 140 kilométer/óra, s mintegy 400 kilométert képes egy feltöltéssel megtenni. A kilencvenes évek közepén megkezdett fejlesztés nyomán az új energiaforrással működő autó ma már áttételek nélkül, közvetlenül képes egy speciális tankból a hidrogénhez hozzájutni. Az Opel több stratégiai partnerrel - a Toyotával és olajcégekkel - együttműködve fejlesztette ki a hidrogén üzemanyagot használó, zajtalan erőforrást.
A Citro‰n a Xsara Dynactive modelljén keresztül mutatta be azt a hibrid típust, amely egy 75 lóerős belső égésű és egy 34 lóerős elektromos motorral is üzemeltethető. Az erőforrás közös tengelyen és egy auto-adaptív automata sebességváltón keresztül, egy elektronikus kontrollrendszer felügyelete mellett működik. A Dynactive-modell a Zero Emission Vehicle (ZeV) elve szerint hajtja az autót, s így szén-monoxidot és más szennyezőanyagot nem bocsát is, ezenkívül zajt sem okoz. Míg a korábbi fejlesztések eredményeként a Saxo személyautó és a Berlingo haszonjármű 80 kilométert, később a Berlingo Dyna 260 kilométert tett meg a hibrid üzemmód segítségével, addig a Xsara Dynactive 35 százalékkal alacsonyabb átlagfogyasztással 1000 kilométeres távot képes "egy szuszra" megtenni.
A konstruktőrök, illetve az autógyárak irányítói a sorozatgyártásra vonatkozóan egyelőre csak a reményeiket tudták megfogalmazni: talán a jövő év második felétől az autószalonokban is kínálnak ilyen járműveket.
B. G.
