A múlt hét csütörtökön aláírt Ford-Volvo megállapodás létrejöttének hátterét elemzők szerint az biztosította, hogy a Ford tőketartaléka a tavalyi negyedik negyedév végére a 12 hónappal korábbi 20,8 milliárd dollárról 23,8 milliárd dollárra duzzadt. A vállalat illetékesei még ez év január elején sem nyilatkoztak arról, mire szándékoznak fölhasználni az összeget.
A Ford üzemi nyeresége a negyedik negyedévben az egy évvel korábbi 1,57 milliárd dollárról 1,67 milliárd dollárra, részvényenként 1,27 dollárról 1,35 dollárra növekedett. A nyereség egymás után a tizenegyedik negyedévben bővült és meghaladta az elemzők által várt 1,27 dolláros részvényenkénti szintet. Ez a folyamatos költséglefaragásnak köszönhető, valamint annak, hogy az Észak-Amerikában a jórészt a tehergépkocsi-eladás révén elért 1 milliárd dolláros profit meghaladta a világon és ezen belül főként Európában és Dél-Amerikában elszenvedett 227 millió dolláros veszteséget.
A tőkeerős partnerre hosszú távon gondolkodva mindenképpen szüksége volt a Volvónak - szögezte le az 50 milliárd svéd koronás ügyletről szóló szándéknyilatkozat aláirása után Hakan Frisinger, a konszern elnöke. A Volvo ugyan prémium kategóriájú autómárka, mely erős modellválasztékkal rendelkezik és az ipari átlagot meghaladó nyereséget produkál, ám a félmilliós gyártási darabszám és az, hogy a piac viszonylag kis szeletét képviselő luxuskategóriában szerepel, a későbbiekben - különösen az e téren az utóbbi időkben végbemenő óriásfúziók tükrében - instabilitást okozhatott volna. Ezt kivédendő az ügylet nyomán a svéd gyártó élvezni fogja a méretgazdaságosságból fakadó előnyöket.
A Volvo egyébként a befolyó vételárat szintén fúziós törekvései kiteljesitéséhez fogja felhasználni. A megerősödő pénzügyi helyzet nyomán a vállalatcsoport már ismert együttműködési tervei a Scaniával kiteljesedhetnek és növekedési stratégiát folytathat a haszongépjármű üzletágban.
(THE WALL STREET JOURNAL EUROPE)
