Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Első látásra nem sok eredménnyel zárult a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) hétvégi, rijádi csúcsértekezlete, noha a piacok legalább iránymutatást reméltek, már csak azért is, mert az 1960-ban alapított szervezet fennállása óta csupán harmadszor tartott ilyen szintű találkozót. Fokozta a várakozásokat, hogy a csúcs előtt tíz nappal ért el történelmi rekordot az Egyesült Államokban irányadó WTI nyersolaj: a hordónként 98,62 dolláros ár láttán sokan már a közeli napokra várták a százdolláros lélektani határ áttörését. (Az már alig maradna el az inflációval korrigált abszolút rekordtól: az 1980-ban, az iraki-iráni háború idején elért ár ma 101,70 dollárnak felel meg.) Azóta 3,7 százalékkal is gyengült az ár, de az OPEC-ülés után tegnap ismét felfelé indult, és egy cent híján a 95 dollárt is elérte a WTI ára. E mögött elemzők szerint nem a szokásos okok keresendők - időjárás, készletek alakulása, geopolitikai fejlemények -, hanem az, hogy a világ olajexportjának több mint 40 százalékát ellenőrző szervezet tagjai csak abban jutottak egyezségre: majd a szakminiszterek december 5-i ülésén eldöntik, növeljék-e a kitermelést. Egy esetleges termelésbővítésnek nem sok azonnali hatása lenne az árakra és főleg nem tartósan - figyelmeztettek ugyanakkor az OPEC vezetői, akik szerint az olaj árának elszabadulásáért igazából a dollár gyengélkedése felelős. Az idén már 60 százalékot is elérő drágulás mögött ugyanis főleg az áll - emlékeztetnek elemzők is -, hogy a befektetők előszeretettel választják a nyersanyagokat, amikor új lehetőségeket keresnek pénzüknek, a legkézenfekvőbbek egyike pedig az olaj.
A kitermelők viszont így ördögi körbe kerülnek, hiszen az olajpiacon dollárban számolnak, ám hiába kapnak egyre több pénzt árujukért, a gyenge árfolyam miatt nem járnak olyan jól, mint szeretnék. Nem véletlenül váltotta ki a leghevesebb vitákat a hétvégi tanácskozáson az az iráni és venezuelai javaslat, hogy az olajtermelők elszámolásaikban cseréljék le a dollárt más valutára - az USA-val keményen szemben álló országok javaslata persze nemcsak piaci megfontolásokon, hanem politikaiakon is alapult. Hasonló indíttatású volt a visszaverése is: a szaúd-arábiai külügyminiszter, Al-Fajszal herceg nem is csinált titkot abból, hogy azért sem venné még fontolóra sem a javaslatot, mert az a dollár összeomlásához vezetne. Támogatást kapott ehhez később a Goldman Sachs heti energiapiaci jelentésétől is: a befektetési bank elemzői szerint az árfolyamhatásnak csak minimális szerepe van az olajár emelkedésében, a mögött szerintük sokkal inkább a ciklikus és a strukturális tényezők húzódnak meg, de mindenekelőtt a szűkös globális olajkínálat.
Azt azonban egyetlen jelentés sem vitatja, hogy az idei eddig nagy éve volt a nyersanyagpiacoknak, még ha részben ciklikus okokból is. Az egyre szofisztikáltabb befektetési alapok, élükön a hedge fundokkal, jó ideje megragadnak minden lehetőséget invesztícióik diverzifikálására, s az egyik legkézenfekvőbb terep az árupiacoké. Az elmúlt években sorra indultak be a legkülönfélébb nyersanyagokra, illetve az azokhoz kapcsolódó eszközökre szakosodott alapok - a The Economist néhány héttel ezelőtt egy a Barclays Global Investors vagyonkezelő által létrehozott alapot hozott fel extrém példaként: ez a fűrészárupiacban rejlő lehetőségek kihasználásával kecsegteti az érdeklődőket.
