Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nikkel pénteken egymás után a nyolcadik napon döntött rekordot a Londoni Fémtőzsdén (LME), a három hónapra lekötött tételek tonnánként 38 950 dollárra emelkedtek, és 152 dollárral túlszárnyalták az előző csúcsot, majd visszaestek ugyan 38 600 dollárra, de így is az előző napi záró szint fölött álltak 450 dollárral, illetve 1,2 százalékkal. Az áremelkedés előtt a svájci székhelyű Xstrata Plc elutasította a kanadai Sudburyben üzemelő kohója szakszervezetének az új kollektív szerződéssel kapcsolatos bérkövetelését. Ez gondokat okoz az ellátásban, és mint a Bloomberg jelentéséből kitűnik, az aggály érthető, mivel a kohó – a 2005. évi 63 ezer tonnás, nem finomított nikkel gyártásával – a globális kínálat 4 százalékát adja. A rozsdamentes acél gyártásához használt fém ára tavaly több mint kétszeresére nőtt, főként Kína megrendelései nyomán. A trendet jól tükrözik a BHP Billiton Ltd-nek, a világ legnagyobb bányatársaságának adatai, amelyek alapján a tavalyi és idei teljes hiány eléri az 57 ezer tonnát. A gondra rávilágít továbbá, hogy az LME raktárkészletei az elmúlt tizenkét hónap során 86 százalékkal, 4878 tonnára apadtak, és két napig sem fedeznék a globális fogyasztást. Az LME-n a nikkel tonnánkénti ára tavaly óta 9500 dollárról 37 200 dollárra emelkedett, s úgy tűnik, a felfelé ívelő árváltozás még nem ért véget. Idén sem lesz másképp, igaz, a tavalyi 23 300 tonnás „deficittel” ellentétben idén már csak 3600 tonnával haladja meg az igény a termelést.
A drágulás tehát a hiányból fakad, és már nálunk is érezhető – számoltak be lapunknak a megkérdezett cégek, például a Ferroglobus. Mint elmondták, tavaly február óta a rozsdamentes acél alapára minőségtől függően 120–150 százalékkal emelkedett. A rozsdamentes acéltermékeket gyártó cégek legtöbbje a nagyobb megrendelőivel szerződésben áll, amit általában egy évre köt meg, ilyen ütemű drágulás mellett azonban elég nehéz kikalkulálniuk az árakat. A termékek árába bele sem tudják építeni az áremelkedésből származó többletköltségeket, és ilyenkor, az év elején próbálják a szerződéseket már úgy megkötni, hogy ne bukjanak akkorát, mint az elmúlt időszakban.
