Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nincs könnyű helyzetben az Európai Bizottság (EB): egyrészt kötelessége, hogy érvényt szerezzen a belső piacra vonatkozó közösségi jognak, azaz szavatolja, hogy amennyiben egy adott tagállam gazdája genetikailag módosított (gm) gabonát akar termeszteni, akkor azt a tagország ne akadályozhassa meg. Ennek egyetlen feltétele van: a gabonafajtát az EU megfelelő szerve engedélyezte. Másrészt viszont Brüsszel tiszteletben akarja tartani a választás szabadságát is. A fogyasztónak joga van ahhoz, hogy gm-mentes termékhez jusson.
Miképpen egyeztethető össze a két szempont? A kétfajta gabona esetében a gondot a szétválasztás (vagy egymás mellett élés) okozza, és erre az úgynevezett koegzisztenciára egyelőre nincs uniós szabály. Sőt, ha az EB-n múlik, nem is lesz, mert ezt a tagállamok hatáskörében akarja tartani. Már csak azért is, mert ha kiderül, hogy a szétválasztás nem sikeres – ha megtörténik a „fertőzés” –, akkor kártérítés ítélhető meg, amiben nincs helye uniós harmonizációnak. Viszont az EB élni akar a kutatáson alapuló ajánlással, de ezt legkorábban csak 2008-ra ígéri: addigra ugyanis elemezhetővé válnak a jelenlegi tapasztalatok arról, hogy mennyire lehet eredményesen elkülöníteni a kétfajta gabonát.
Az Európai Bíróság szintén a belső piacról szóló érveléssel elutasította azt a bécsi próbálkozást, hogy egy egész régióra, nevezetesen Felső-Ausztriára mondják ki a génkezelttermék-mentességet és tiltsák el azokat a gazdákat, akik szívesebben használnak gm-magokat. A hét elején megszavazott magyar törvénnyel Brüsszel még nem tud mit kezdeni, mert a 400 méteres semleges zónát egyelőre nem nyilváníthatja túlzott elővigyázatosságnak. Más kérdés, hogy amennyiben a 2008-as jelentésben ez megalapozatlannak minősül, akkor – megint csak a belső piac érdekében – eljárást kezdeményezhet Magyarország ellen.
Egy transzgenikus növényfajta előállítása mintegy 22 milliárd forintba kerül és 8–12 évet vesz igénybe. Ekkora beruházásra és az egész világra kiterjedő szabadalmi védettség biztosítására csak a multinacionális cégek képesek. Egyes „ellenzői” vélemények szerint ez a jövőben a „genetikai gyarmatosítás” veszélyét hordozza magában, azaz egyes piaci szereplők visszaélhetnek monopolhelyzetükkel a géntechnológiai szabadalmak terén. Ezek ugyanis megakadályozzák, hogy ugyanazon típusú genetikailag módosított növényfajtával a szabadalom tulajdonosán kívül bárki megjelenhessen a köztermesztésben a világon. Ennek következménye az lehet, hogy a hagyományos módszereket alkalmazó kisebb nemzeti vagy regionális nemesítő és vetőmagcégek fokozatosan tönkremennek és végül megszűnnek. Magyarország jelenleg gm-mentes országnak számít, mivel nem engedélyezi a genetikailag módosított fajták köztermesztésbe kerülését. Ez a gm-termesztést ellenzők szerint számos kereskedelmi előnnyel jár: kiváló exportlehetőségeket és új piacokat jelent, csökkenti az exportáló cégek költségeit, mivel nem kell drága molekuláris vizsgálatokat végeztetni. A moratórium feloldása előreláthatóan, jelentős exportpiaci beszűküléssel jár majd, továbbá minden kimenő tételhez gm-mentességet bizonyító hatósági igazolást kell mellékelni, ez pedig a vizsgálati költségek miatt tovább csökkenti az exportálók jövedelmét. Tizenegy év alatt nem volt egyetlen olyan egészségügyi vagy környezeti probléma, amely tudományosan igazolhatóan összefüggésben lett volna az engedélyezett gm-növények termesztésével vagy a belőlük készült élelmiszer és takarmány felhasználásával – hívják fel a figyelmet a biotechnológiai ipar hazai képviselői, a Monsanto Kereskedelmi Kft., a Syngenta Seeds Kft. és a Pioneer Hi-Bred Zrt. egyeztetett álláspontjukban. Hangsúlyozzák, hogy az Európai Unióban a mezőgazdasági biotechnológiai termékeket az unió Élelmiszer-biztonsági Hivatala (EFSA) a tagállamok illetékes hatóságainak közreműködésével alaposan megvizsgálja, és csak abban az esetben javasolja engedélyezésre, ha a biztonságukról meggyőződik.
A brit közgazdász Graham Brookes és az ökológus Peter Barfoot a gm-növények termesztésének első kilenc évét elemezték. Számításaik szerint az e növényeket termesztő gazdák bevétele 27 milliárd dollárral nőtt, 172 millió kilogrammal kevesebb növényvédő szert alkalmaztak, ami 6 százalékos csökkenést jelent, továbbá 14 százalékkal kisebb lett az „ökológiai lábnyom”, és csak 2004-ben 10 millió kilogrammal kevesebb szén-dioxid került a levegőbe a gm-növények termesztésének köszönhetően.
Az EU iránymutatást (556/2003/EK) adott ki a gm- és hagyományos növények koegzisztenciájáról. Az ajánlás leszögezi, hogy az unióban minden termesztési technológiának (konvencionális, ökológiai, gm) helye van. A tagállamoknak nem kötelező jelleggel szabályozás kidolgozását javasolja, ami nem róhat aránytalan terheket egyik technológia művelőjére sem. Ugyanakkor az egymás mellett termesztés nem szólhat egészségügyi, környezeti kérdésekről, mivel ezek más jogszabályok hatáskörébe tartoznak.
Spanyolországban, Franciaországban és Németországban számos vizsgálatot kezdtek el a koegzisztenciaszabályok kidolgozásához. Az eredmények szerint elegendő egy 10 méteres puffersáv a gm- és a hagyományos kukoricatábla között ahhoz, hogy a véletlenszerű keveredés a 0,9 százalékos szint alatt legyen. Egy, a nagyobb magyar gazdák körében végzett Hoffman-felmérés szerint a megkérdezett gazdák 72 százaléka termesztene gm-növényt. E növények termesztése hazánkban is hozzájárulna a fenntartható, a környezetet kevésbé terhelő mezőgazdasági tevékenységhez, ezért a koegzisztencia szabályait úgy lenne célszerű kidolgozni, hogy valós választási lehetőséget biztosítsanak a magyar gazdáknak is – mondják a biotechnológiai ipar hazai képviselői.
(További részletek a NAPI Gazdaság mai, a parlamenti döntés előtt nyomdába került NAPI Agrobiznisz mellékletében olvashatók.)
