Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A múlt évben az őszi kalászosok vetőmagpiacán meglehetősen nehéz helyzet alakult ki. A mintegy 63 ezer hektárnyi területen 327 ezer tonna szaporítóanyagot termeltek, ebből csupán 111 ezer tonnát értékesítettek, s a gazdák a saját terméssel együtt összesen mintegy 132 ezer tonna fémzárolt magot használtak fel. Ez utóbbiakból is maradt a raktárakban; mintegy 155 ezer tonnányi volt a készlet.
A helyzeten némileg javíthat, ha a malmok a termés egy részét megveszik. Noha ez mindenképpen veszteséget okoz a vetőmagtermelőknek, mert egy tonna nyers szaporítóanyag lényegesen drágább, mint a malmi búza, legalább csökken a készlet, amelynek egy másik része „fekete vetőmagként” kerül a földbe. A helyzetet jól jellemzi, hogy a VT például az őszi búzára áfa nélkül tonnánként 55 300 forint minimális végfelhasználói irányárat határozott meg, ám az értékesítési minimumár végül csak 50 200 forint lett. A piaci viszonyok a többi kalászos esetében is hasonlók, a különbség csupán annyi, hogy a fölösleg kisebb.
A kialakult gondok miatt a terméktanács javaslatot kíván tenni, hogy szabályozzák a vetőmagpiacot. Most a terméktanács csak javasolhatja a fajtatulajdonosoknak, hogy mérlegeljék, mennyit kívánnak termelni, mivel a fizetőképes kereslet meglehetősen korlátozott. Erre azért is szükség lenne, mert a túltermelés idővel a minőségre is kedvezőtlenül hat.
A kukorica és a napraforgómag esetében a készletek volumenét megfelelőnek tartotta Hullán Tibor. Ugyanez vonatkozik a tavaszi vetésű gabonákra is. Mindenesetre korai lenne még e piacokról nyilatkozni, mert az igények egyelőre még csak körvonalazódnak. A hazai hibridkukorica-vetőmagvak előállítása egyébként Európában is kiemelkedőnek számít, úgyhogy a termés több mint 50 százalékát exportálják. Ezt a pozíciót azonban veszélyezteti az, hogy kisebb gazdaságokban is termelnek ilyen vetőmagvakat, mivel egy-egy hibridtermesztő területnek legalább 300 méterre kell lennie más kukoricaföldektől.
A terméktanács vezetői szerint a jelenlegi agrártámogatási rendszer a fehérjenövények termelése számára nem megfelelő. Jelenleg ugyanis szubvencióra csak a 300 hektárnál kisebb gazdaságok jogosultak, márpedig e növények termesztéséhez olyan agrotechnikai feltételek szükségesek, amelyek csak nagyobb területen alakíthatók ki gazdaságosan. A BSE-kór miatt a magas fehérjetartalmú növények értéke az állattenyésztés szempontjából növekedett, s vélhetően tovább növekszik. A termelés bővítéséhez a 300 hektár fölötti gazdaságokra is ki kellene terjeszteni a támogatást.
Á. A.
