Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának (USDA) szakértői legutóbbi, a nemzetközi gabonapiac alakulására vonatkozó prognózisukban azzal számolnak, hogy Kínában az új termés betakarításának kezdetekor még több mint 54 millió tonna búza lesz a tárolókban. Ez négyszerese a még áprilisban valószínűsített átmenő készletnek, s a többlet - mintegy 40 millió tonna - akkora, hogy megváltoztathatja a nemzetközi gabonapiac eddigi szerkezetét - a világ legnépesebb országa a belátható jövőben sokkal inkább az amerikai exportőrök versenytársának, mintsem potenciális vevőjének tekinthető. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) számításai szerint Kína rizsből, kukoricából és egyéb gabonafélékből is óriási mennyiséget halmozott fel a folyó szezonban, s így cereáliákból összesen 362 millió tonnás nyitókészlet mellett indulhat az új termés betakarítása. (Ez utóbbi adat sem „hétköznapi” például 13-szor akkora, mint a szeptemberi becslés szerinti.)
Ezek a fejlemények ugyancsak nyomasztóak az amerikai farmerek számára, akiknek szervezetei azért lobbiztak Kína kereskedelmi világszervezetbeli (WTO) tagságáért, mert azt remélték, illetve remélik, hogy ennek köszönhetően számottevően javulnak az exportlehetőségeik. Ez azonban most kétségesnek látszik. Tavaly Kína gabonaövezeteit szárazság sújtotta, s kereskedői körökben arra számítottak, hogy az ország már a téli hónapokban nagy volumenű importra kényszerül. Ez azonban nem következett be, sőt az ország minden várakozás ellenére nagy ütemben folytatta az exporteladásokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy Kína a külvilág által nem ismert - a Dow Jones hírügynökség szerint „radaron kívül eső” - nagy gabonatartalékokkal rendelkezik, az USDA, a FAO, valamint a Nemzetközi Gabonatanács (IGC) pedig kidobhatja az elmúlt két évtizedben Kína gabonapiacáról készített statisztikáit.
Ott járt szakértők szerint az országban - például Sanghaj környékén - akkora gabonasilók találhatók, amelyek mellett az amerikaiak eltörpülnek, s akkor még nem is volt szó arról a számtalan kis tárolóról, amelyekben kistermelő gazdaságok tarják saját célra szolgáló gabonájukat. Egyszóval Kína gabona-nagyhatalom, s a világ 645 millió tonnára várt összes készletének a fele itt található, míg az USA 71,1 millió tonnányi tartaléka „csak” a globális fogyasztás 11 százalékának felel meg. A mai helyzet kialakulásában meghatározó jelentőségű az a körülmény, hogy Mao Ce-tung alatt Kínában még éhínségek pusztítottak. Ennek okán a pekingi kormány az ellátás biztonságát prioritásként kezeli, s mesterségesen magas felvásárlási árakat állapított meg, ami évente mintegy 5 milliárd dollárjába kerül. Ez hatalmas teher, ám a lefaragása - amire már tapasztalható szándék - igen hosszadalmas és kényes folyamatnak mutatkozik.
(NAPI)
Potori Károly