A nagy tőkeintenzitás miatt az energiaszektor struktúrája évről évre csak igen csekély mértékben változik, hosszabb távon viszont jelentős eltolódás megy végbe. Az elsődleges energiahordozók szerepe az elmúlt harminc esztendőben csökkent. Bár ezek között továbbra is a kőolaj vezet, a világ energiaellátásában való részesedése az 1973. évi olajválság előtti több mint ötven százalékról negyven százalékra zsugorodott. Mind a földgáz, mind az atomenergia jelentősége növekedett - arányuk 6 százalékról 24 százalékra, illetve 1 százalékról 7,6 százalékra emelkedett. A szén súlya ezzel szemben 2,5 százalékpontos visszaesést mutat - jelenleg 25 százalékban fedezi a globális energiaigényt. A megújuló/megújítható energiaforrások - például a vízi energia - tartották szerény, két-három százalékos részarányukat.
A szerkezetváltozás a következő években folytatódni fog. Az RWE-tanulmány szerint abból lehet kiindulni, hogy a globális energiafelhasználás 2020-ig maximálisan 50 százalékkal fog emelkedni - az Egyesült Államok energiaügyi minisztériuma által ugyanezen időszakra előrejelzett 60 százalékos ütem valószínűleg túlzónak bizonyul. Azon megállapításuk viszont aligha vitatható, hogy az energiaellátásban növelni kell a fosszilis energiahordozók, vagyis a kőolaj, földgáz és a szén szerepét. Emellett az atomenergiát mindennek lehet mondani csak kifutó, idejétmúlt megoldásnak nem. A megújítható energiaforrások hozzájárulásának ugrásszerű növekedésére nem lehet számítani.
A fosszilis energiahordozókban rejlő tartalékok gigantikusak. Kőszénegyenértékben még a már felmért szén-, kőolaj- és földgáztartalékok mennyisége is több mint 1000 milliárd tonna, ami a jelenlegi elsődleges energiafogyasztás több mint százszorosa. E tartalékokban a szén dominál 66 százalékos részaránnyal, a kőolaj és a földgáz részesedése pedig 18, illetve 16 százalék.
A technikai fejlődésnek köszönhetően a kőolaj- és földgázkészletek kitermelését viszonylag könnyen mintegy 75 százalékkal lehet bővíteni. Ráadásul új lelőhelyeket is föltártak, és e két tényező eredményeként a kitermelhető kőolaj- és földgáztartalékok 25 év alatt megkétszereződhetnek. Figyelembe kell venni azonban, hogy mindkét energiahordozó döntő részben politikailag ingatag térségekben található.
A két másik fosszilis energiahordozó ára a múltban késéssel követte a kőolajét. A legújabb áreltolódásokat követően „normalizálódására” lehet számítani - a kőolaj- és a szénárak is most először igazodhatnak az elmúlt húsz esztendő trendjéhez, vagyis nominálisan mérsékelten emelkednek, reálértékben viszont még talán csökkennek is. Tíz éven belül negatív előjelű változás állhat be a kőolajnál, viszont a gyorsan növekvő (európai) földgázpiacon már a jövő évtized végén az árszint tartós emelkedésére van kilátás.
(Handelsblatt)
Arató János