A hazai piacon a marhahús a fogyasztási szokásokból eredően kevésbé keresett, mint a sertéshús. (A tavalyi egy főre eső fogyasztás még a 4 kilogrammot sem érte el, míg a sertéshús esetében ugyanez a mutató csaknem 24 kilogramm volt.) Ennek tükrében aligha meglepő, hogy a feldolgozóüzemekben mindössze 180-200 ezer szarvasmarhát vágnak le egy év alatt. Ráadásul ezek húsa csak közepes minőségűnek mondható, ugyanis a 390 ezres hazai tehénállomány döntő részét a tejtípusú fajták teszik ki.
Éppen a minőség javítása érdekében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a múlt év végén támogatási programot hirdetett meg, a jelenleg mintegy 30 ezresre taksált hústípusú tehénállomány számottevő növelése érdekében. (A kilencvenes évek előtt ezek száma - hivatalosan - meghaladta 100 ezret.)
Az utóbbi hetek nyugat-európai fejleményei miatt azonban kétségessé vált, hogy a fejlesztés az eredeti terveknek megfelelően valósul meg. A kergemarha-kór ismételt felbukkanása miatt Magyarországra egyelőre nem szállíthatnak tenyészállatot, pedig az import a hústípusú állomány növelésének az egyik feltétele lett volna. A külföldi tenyészállatok hiányában az állomány szaporodása lassabb lesz a reméltnél, hiszen a 30 ezer anyaállat évente legfeljebb 15 ezer üszőborjút ellik, és ezeket csak kétéves korukban lehet „termelésbe állítani”.
A program kényszerű késedelme ellenére célszerű a fejlesztés, hiszen a hazai szarvasmarha-állomány nem fertőzött, így a BSE-válság elcsitulása után az EU tagállamaiban várhatóan felértékelődik a magyar export. Az, hogy Magyarországot eddig elkerülte a BSE, az egyrészt annak köszönhető, hogy 1996 óta tilos a csont- és húsliszt használata a szarvasmarháknak szánt takarmányokban, másrészt - s Zádori László szerint ennek nagyobb jelentősége van - ilyen tápokat 1996 előtt sem használtak. (A takarmányokba nem állati eredetű alapanyagokat, hanem lucernát kevernek a fehérjetartalom növelése érdekében.)
A hazai állomány tünetmentessége ellenére az elmúlt hetekben - akárcsak az EU-ban - belföldön is csökkent a marhahús-fogyasztás, erről azonban konkrét adatok még nincsenek. Az azonban kedvezőnek mondható, hogy belföldön az árak nem estek vissza. Nem így Nyugat-Európában, ahol a vágóhidak drasztikusan csökkentették árajánlataikat, s emiatt a magyar export jövedelmezősége is romolhat. Zádori szerint a helyzet javítása érdekében - mint a sertéshús esetében - új piacokat kellene felkutatni. Erre jelenleg a legnagyobb lehetőség az arab országokban kínálkozik.
Á. A.
