A várakozásoknak megfelelően a cukorgyárak idén is csökkentették a szerződéses cukorrépa-területek nagyságát, így a tavalyi 67 ezer hektárral szemben a folyó évben már csak mintegy 61 ezer hektáron vetettek. Ráadásul a szárazság miatt sok helyen kipusztult a vetés, ezért ki kellett szántani, így végül csupán 55 ezer hektáron volt mit betakarítani. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a hektáronkénti tőszám is alacsony maradt, alig haladta meg a 70 ezret, míg a kívánatos körülbelül 100 ezer lett volna. Ennek következtében a feldolgozók az év elején tervezett 2,9 millió tonnával szemben mindössze 2 millió tonna cukorrépát tudtak felvásárolni. A terület csökkenéséből fakadó veszteséget némiképp ellensúlyozta a vártnál nagyobb, csaknem 800 grammos átlagos gyökérsúly, (ennek ellenére a hektáronkénti átlaghozam szemben a tavalyi 52 tonnával a 37 tonnát sem érte el), valamint a tavalyinál lényegesen magasabb, 16,1 százalékos cukortartalom. Az utóbb említettek ellenére az idei fehércukor-termelés még a nyár közepi prognózisoktól is elmarad, s mindössze 286 ezer tonna körül alakul. Ezek azonban nem végleges adatok, mert Kabán és Petőházán még folyik a kampány.
A helyzetet jól jellemzi, hogy az elmúlt tíz évben az ideinél rosszabb szezont csak egyszer, hat évvel ezelőtt zárt az ágazat, akkor a hektáronkénti átlagtermés nem érte el a 25 tonnát sem.
Az alacsony hozamok ellenére szakmai körökben úgy vélik, nem lesz szükség behozatalra, mivel a friss cukor a készletekkel együtt fedezi a 360-380 ezer tonnára taksált belföldi igényeket. Emellett az olcsó importcukor versenyétől sem kell tartani, mert most már tartósan 250-270 dollár körül van a cukor tonnánkénti világpiaci ára. Ezen az árszinten a pótvámok miatt már nem éri meg répacukrot hozni az országba, mivel az drágább lenne a hazainál. (Ehhez azért hozzá tartozik, hogy több helyről is, például a CEFTA-egyezmény keretében Lengyelországból 10 ezer tonna nyerscukrot lehet pótvám nélkül importálni, igaz, egy feldolgozó összesen csak 1000 tonnát hozhat be.)
A már több éve tartó vetésterület-csökkentés jövőre szinte bizonyosra vehetően megszakad, ugyanis a cukorgyárak jövőre az ideiekből okulva emelni szeretnék a szerződéses területek nagyságát. Erre azért van szükség, mert a szezon végére a készletek valószínűleg minimálisra apadnak, ezért változatlan vetésterület mellett egy, az ideihez hasonló szélsőséges időjárás esetén a belföldi igények kielégítését import nélkül már nem lehetne megoldani.
A vetésterület növelésnek viszont gátja lehet, hogy az ágazat jövedelmezősége drámaian csökkent, s többen is fontolgatják, hogy felhagynak a cukorrépa-termesztéssel. Ezért a Cukoripari Egyesülés szeretné elérni, hogy a biológiai cukortartalom támogatása mellett, az aszálykár miatt 25 tonnánál kisebb átlaghozamot elérőket is szubvencionálja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium.
Á. A.
Ábrahám Ambrus