A maximális termelési hatásfokot célzó erőfeszítések az ezredfordulóhoz közeledve egyre inkább előtérbe kerültek. Az első lépés ezen a területen a termelő technológiák automatizálása volt. A 70-es évekre tehető az elosztott intelligenciájú folyamatirányító rendszerek megjelenése. Ezt követte a magas szintű folyamatszabályozási és optimalizálási megoldások alkalmazása, majd a teljes termelési folyamat vállalatirányítási rendszerbe való integrálása a vállalati termelésmenedzsmentként (EPM) ismert koncepció keretében.
A technológia fejlődésével és a hatékony vállalati erőforrás-menedzsment segítségével lehetővé vált a termelő üzemek kapacitáshatárhoz közeli tartós működtetése a profitlehetőség minél teljesebb kiaknázása érdekében. Ezzel azonban a termelő berendezések igénybevétele megnőtt, gyakoribbá váltak a káresetek, azaz csökkent a termelés kulcsfontosságú eszközeinek „rendelkezésre állása.
Ezt felismervén az Egyesült Államok kormánya 1994-ben néhány jelentős olaj- és petrolkémiai, illetve vegyipari vállalattal, egyetemekkel, tanácsadó cégekkel karöltve megalapította az ASM (Abnormal Situation Management) elnevezésű konzorciumot. A szervezet az iparban előforduló káresetek, rendellenes működési állapotok termelésre gyakorolt hatásának a kutatására hivatott. A konzorcium kutatásainak eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a termelőeszközök elégtelen rendelkezésre állása és az előforduló káresetek, rendellenes működési állapotok évente mintegy 315 százalékos kapacitáskiesést megközelítőleg 10 milliárd dollár veszteséget okoznak az amerikai olajiparnak.
A rejtett profit felszínre hozása érdekében tett erőfeszítések tehát jelentős mértékben eltolódtak a termelésoptimalizálás irányába, míg a termelő berendezésekkel és üzemfenntartással kapcsolatos optimalizálási lehetőségek kisebb figyelmet kaptak.
A 90-es évek második felére körvonalazódott az a koncepció a vállalati termelőeszköz-menedzsment (EAM) , amely alapján optimalizálható az üzemfenntartás, biztosítva a termelőeszközök maximális elérhetőségét és minimalizálva a káresetek előfordulásának valószínűségét.
Az EPM és EAM koncepciók együttes alkalmazása megteremti az egyensúlyt az optimális termelési hatásfok és a termelőeszközök optimális kihasználása között, minimális üzemfenntartási költségek mellett. Az EAM jelentőségét igazolja, hogy az ezredfordulóra „gyorsítósávba került. A folyamatirányítással foglalkozó szaksajtó NBT-ként (The Next Big Thing a következő nagy lépés) aposztrofálja.
A potenciális felhasználók (termelő vállalatok) mellett a vállalatirányítási rendszereket fejlesztő cégek (pl. SAP) is felismerték, hogy ez hidalja át a vállalatirányítás és az üzem között tátongó szakadékot.
A vállalati termelőeszköz-menedzsment iránt a magyar olaj- és petrolkémiai ipar berkeiben is nagy az érdeklődés, s ezzel bizonyos fokig úttörő szerepet töltenek be nemcsak a kelet-európai régióban, de egész Európában.
O. Zs.
Economx