A spot piacon hasonlóan alakult a helyzet, a tavaly decemberi cif északnyugat-európai paritású 640-650 dollár/tonnás árak az év közepére már 900 dolláros szintre szöktek fel. Később valamelyest lanyhult a piac, az ázsiai kereslet gyengülése miatt ugyanis onnan több tételt az európai piacra irányítottak át.
A második negyedévi kínálatcsökkenésben elsősorban az játszott szerepet, hogy akkor kezdődtek meg a karbantartási munkák az európai krakkolókban. Azóta az árak valamelyest csökkentek, ezért az ázsiai kínálat visszahúzódott.
A propilénkínálat az év első felének nagyobb részében szűkös volt, az árak pedig meglehetősen magasak, amit a költségek növekedése indokolt. A nyárra viszont már nyilvánvalóvá vált, hogy a propilénszármazékok iránti kereslet csökkenése ezen a piacon is nyomásként nehezedik majd az árakra. Az oxo-alkohol-gyártók drasztikusan csökkentették a teljesítményüket, ami kihatott a propilénpiacra is. Ezen túlmenően kedvezőtlenül hatott az árakra, hogy a világ több régiójában is jelentős mértékben növelték a termelőkapacitást. Az első negyedévi szerződéses árat tonnánként 445 euróban alkudták ki, ami 29 euróval több a tavaly év végi szintnél. A második negyedévben itt is meredekebbé vált az áremelkedés, s ennek következtében az új szerződéses ár már 550 euró lett.
A fizikai piacon az év eleji tonnánkénti 690 márkáról a nyár közepére már 1400 márkára szökött fel az ár. Ennek nagy része ázsiai eredetű árura vonatkozott, amelynek a magasabb szállítási költsége a korábbi 170 dollár/tonna helyett 225 dollár/tonna is benne foglaltatott az említett árban.
A szerződéses ár emelkedésének tonnánkénti mértéke a harmadik negyedévben 45 euróra mérséklődött, így az valamivel 600 euró alatt maradt, részben azért, mert kétségessé vált, hogy a magasabb árak miatti költségnövekedést a feldolgozók tovább tudják hárítani.
(Folytatás a IV. oldalon)
(Folytatás a III. oldalról)
Noha a propilén piacán előreláthatóan nő az árakra nehezedő nyomás, miután a származékainak, valamint az alapanyagának is csökkent az ára, az etilén/propilén árviszony valószínűleg magas, 0,8 marad.
Az ázsiai áru importja ezen a piacon nem játszik számottevő szerepet, amennyiben Európa mégis behozatalra szorul, az nagy valószínűséggel főleg Amerikából érkezik majd. Az év hátralévő részében lényeges árváltozás már nem valószínűsíthető, új kapacitás a közeljövőben nem épül.
A butadién iránti kereslet is szokatlanul erős volt a 2000. év első hat hónapjában. Piaci szakértők ezt mindenekelőtt a világgazdasági fellendülésre vezetik vissza, amely nyomán nagymértékben nőtt a szintetikusgumi-ipar termelése is. (Ez utóbbi elsősorban az autóiparban tapasztalható élénkülésnek köszönhető.) A konjunktúra közepette a butadiéntermelők feledték, hogy nem olyan régen a még magas nyersanyagárakkal küszködtek.
A feszített piacon a kereslet erősödésével az év első felében folyamatosan emelkedtek az árak, párhuzamosan az alapanyagok drágulásával. Az első negyedévi tonnánkénti 370 eurós szerződéses ár amely már 25 euróval magasabb volt az 1999. év véginél a második negyedévre 455 euróra szökött fel. A harmadik negyedévben is folytatódott az áremelkedés, de a szállítók és felhasználók által kölcsönösen elfogadott 510 euró/tonna árszint olyan magas érték, amely mellett utóbbiak állításuk szerint már "elvéreznek.
Az azonnali piacon szintén növekedtek az árak, a tonnánkénti 350 dollárról 435 dollárra. A magasabb energiaköltségek, a származékai iránti erős kereslet, valamint a szűkös kínálat miatt az Egyesült Államokban is erőteljesen drágult a butadién. Ennek következtében nagy mennyiségű európai eredetű áru áramlik majd az Egyesült Államokba, s ez az import jövőre valószínűleg még tovább emelkedik.
Az európai benzolpiacot idén a túlkínálat jellemezte. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy az Európai Unióban (EU) az év elején életbe léptetett, környezetvédelmi szempontból szigorított szabvány 1 százalékra korlátozta a benzin benzoltartalmát. Ezen túlmenően a Közel-Keleten jelentős kapacitásnövelések történtek. Utóbbiak kínálatot növelő hatását „szerencsére" korlátozta néhány, abban a térségben felmerülő termelési probléma. Különösen a szaúd-arábiai új üzemek indulásával voltak gondok, de hasonlóak előfordultak Iránban is.
Kisebb-nagyobb termelési fennakadások egyébként Európa-szerte okoztak némi gondot, főleg a második negyedévben, így júniusban és júliusban gyér volt a prompt piaci kínálat.
A kőolajárak drasztikus emelkedésével párhuzamosan egyébként a benzol is drágult, de jóval mérsékeltebben, mint az Egyesült Államokban, ahol az év jelentős kínálati deficittel indult. Ezt a vákuumot az európai exportőrök igyekeztek kitölteni. Az amerikaiak egyébként már szinte tradicionális importőrök Európában, különösen az első negyedévi üzemátállítások idején.
Európában a szerződéses árak is emelkedtek az év eleji 321 euró/tonna szintről a harmadik negyedévre 470 euróra. Piaci megfigyelők szerint az év hátralévő felében minden valószínűséggel a nyersolajárak lesznek a meghatározók ezen a téren is.
A sztirolszállítóknak ez az év jól indult. A felhasználói készletek alacsonyak voltak, s így az ázsiai és amerikai termelésátállítások, valamint az európai kereslet élénksége miatt az év elején meglehetősen feszített volt a piac. Európában új kapacitások kapcsolódtak be a termelésbe, de miután néhány másikat véglegesen le is állítottak, nem volt különösebb hatásuk az árakra.
Miután a kínálat korlátozott, a kereslet azonban erős volt, az egész vertikumban emelkedtek az árak. Az első negyedévi szerződéses ár tonnánként 95 euróval, 710720 euróra emelkedett. A második negyedévben pedig még drasztikusabban, 250 euróval nőtt az ár a folyamatosan szűkös kínálat következtében. A spot árak hasonlóképpen emelkedtek, a tonnánkénti 11801200 dolláros szintig, amire öt éve nem volt példa. Augusztusban valamelyest enyhült a piac, mivel a rotterdami kikötőben épült tartályokat importáruval töltötték fel, másrészt a nyári szabadságok miatt csökkent a kereslet. A piaci szereplők nem számítanak arra, hogy az első félévben tapasztalt élénkség megismétlődik, de előfordulhat, hogy a kereslet meghaladja majd a kínálatot.
(ECN)
