Továbbra is kulcsfontosságú a 275 dolláros árszint

A tavaly szeptemberben bekövetkezett átlagon felüli áremelkedés példája alapján úgy tűnik, technikai elemzéssel nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy ilyen nagy kiterjedésű elmozdulás állt a küszöbön. Igaz, hogy az előzőleg kialakult L1-L2-M-m1 konszolidációs szakasz szélessége alapján várható volt egy ún. minimális "árfolyamcél", de ez valójában messze elmaradt a ténylegesen kialakult 330 dolláros maximumtól. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a konszolidációs alakzatokhoz kapcsolódó "mérési technikától" való eltérés segíthet-e a várható árváltozások pontosabb megítélésében.
Visszatérve a tavaly július és szeptember között kialakult konszolidációs sávra, a várható ármozgás minimális mértéke a tartomány (263-252 dollár) maximális szélessége, azaz 11 dollár volt A 261 dolláros kitörési pontból számítva ez azt jelentette, hogy legalább 272 dollárig terjedő áremelkedésre volt kilátás. Felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a "minimális" jelzővel, hiszen nem tudjuk, hogy maximum meddig mozdulhat el az árfolyam. A következő példákból azonban kiderül, hogy a minimális árfolyamcéltól bármelyik irányban való eltérés - több eset átlagában - nem feltétlenül vezet jobb eredményhez (nagyobb nyereséghez).
A következő konszolidációs szakasz tavaly novemberben körvonalazódott (P-p1-p2-p3-p4-R). A hónap végén a jegyzés végül lefelé kilépett a sávból. A P-p1 távolság 13 dollárt tett ki, vagyis a 290 dolláros szintről legalább ilyen mértékű visszaesés volt valószínűsíthető. Az S minimum 275 dollár magasságában épült ki, ez 15 dolláros gyengülést jelentett. De mi történt volna, ha egy befektető ennél nagyobb elmozdulásra várt volna? Nos, a jegyzés nemhogy tovább csökkent, hanem az eladási pozíció megnyitásának szintjénél magasabbra emelkedett, ami veszteséget okozott volna, a remélt nyereséggel szemben.
Hasonló kimenetellel végződött volna idén februárban az S-s3-T-U-V tartományból való kitörés jelentőségének túlbecsülése is. Az S-s3 szakasz 15 dollárt tett ki, vagyis ennyi volt a várható áremelkedés legvalószínűbb kiterjedése. A "rally" ebben az esetben közel 315 dollárig tartott, vagyis valamivel tovább, mint a várt elmozdulás. A vételi pozícióval rendelkező befektetőnek itt is érdemes volt minél korábban kiszállni a pozíciójából, február második felétől ugyanis megfordult az ármozgás iránya, a túlzott várakozás miatti késlekedés ebben az esetben is veszteséget eredményezett volna a minimálisan elérhető 15 dolláros nyereséggel szemben.
A következő, A-a1-a2-a3-a4 konszolidációs háromszögből való kitörés alkalmával azonban a jegyzés a minimálisan vártnál nagyobb mértékben csökkent, úgyhogy itt talán érdemes lett volna eltérni a minimálisan várható elmozdulástól.
Két héttel ezelőtt, a 275-290 dolláros sáv alsó szegélyének tesztelését követően a sávon belül folytatódó áringadozást tartottuk legvalószínűbbnek. A 275 dolláros támasz megtörésének csak akkor adtunk volna esélyt, ha a piac néhány napon belül újra visszaesett volna a támaszhoz. Az utóbbi napokban éppen ennek lehettünk tanúi. A kisebb valószínűség miatt több piaci szereplőnek, elsősorban a vételi pozícióban ülőknek okozhatott meglepetést a támasz áttörése, amelynek hatására most további árcsökkenésre van kilátás a következő, 261 dolláros támaszig. A jelentősebb visszaeséstől az arany jegyzését csak a 275 dolláros szint fölé történő hirtelen visszatérés, illetve egy magasabb szinten történő stabilizálódás "menthetné" meg, de ez a jelen helyzetben kevésbé valószínű.
SZ. Z.