A De Beers elszánta magát arra, hogy folyamatosan leépíti a kilencvenes évek során megduplázódott, 5 milliárd dollár fölötti értékű gyémántkészleteit, amelyek fele is elegendő lenne a forgalom lebonyolításához. Mint azt Gary Ralfe, a cég ügyvezető igazgatója köntörfalazás nélkül leszögezte, "újra fel kell találniuk magukat", a stabil árak fenntartójának 1934 óta betöltött szerepét módosítaniuk kell. (A cég legszebb napjaiban a világ nyersgyémánt-kereskedelmének mintegy 80 százaléka a "világ legsikeresebb kartelljeként" emlegetett konszernen keresztül folyt, és ennek jóval több mint fele a De Beers tulajdonában lévő bányákból származott.)
Erre kényszeríti a céget, hogy a kartellt az amerikai trösztellenes hatóságok elítélték, s a De Beers képviselői egy esetleges amerikai látogatás esetén végül is a letartóztatás veszélyének teszik ki magukat. Jellemző, hogy a De Beers ma már inkább azt hangsúlyozza, a világ gyémántforgalmának már csak kétharmadát ellenőrzi és ennek 40 százalékát adják saját bányái.
Az új stratégia keretében a kereslet ingadozásával járó hátrányokat a jövőben gyémántkitermelésük volumenének változtatásával kívánják kivédeni. A dél-afrikaiak azzal is javítani kívánnak az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyukon, hogy szavatolják, összes gyémántjuk "konfliktustól mentes" övezetekből származik. Ezzel a konszern azon szemrehányá-sokra reagál, hogy gyémánteladásai egy részéből egyes afrikai országokban - például Angolában és Sierra Leonéban - lázadókat finanszírozott. Mindazonáltal a gyémánt legfőbb piaca az USA mintegy 50 százalékos világpiaci részesedéssel.
Tavaly a De Beers által ellenőrzött központi értékesítési szervezet (CSO) az ázsiai kereslet élénkülésének, valamint a már nyolcadik éve lendületesen bővülő amerikai piacnak köszönhetően 57 százalékkal, 5,24 milliárd dollárra növelte a nyersgyémántok forgalmazását. Hosszabb időszakot tekintve azonban nem ilyen derűs a kép: a kilencvenes években, 1998-ig bezárólag, a gyémántforgalom átlagosan évi 1 százalékkal visszaesett.
Ahhoz, hogy elérjék a készleteknek a felhasználási, keresleti szintnek megfelelő leépítését, Ralfe szerint a következő esztendőkben évente 5 százalékkal kellene növelni a gyémánt iránti fogyasztói keresletet, illetve az eladásokat. Ezt pedig valószínűleg csak a reklámtevékenység élénkítésével lehet megvalósítani. Egy idevágó elemzés kimutatta, hogy az ágazat globális reklámkiadásai a forgalom mindössze körülbelül 1 százalékát teszik ki. Más luxuscikkek esetében ez az arány 6-10 százalékos, a mosószereknél pedig a 11 százalékot is eléri.
Maga a De Beers az új orientáció jegyében szavatolni kívánja a magasabb minőségi és szállítási színvonalat, és új néven - a Diamond Trading Co. (DTC)-re gondolnak - jelennek meg a piacon.
(HANDELSBLATT)
