Az árcsökkenést valószínűleg konszolidáció váltja fel

Március első felében a Brent nyersolaj jegyzése rövid idő leforgása alatt az új, N időszaki mélypontra süllyedt. A hirtelen visszaesés a befektetők számára azt az érzetet kelthette, hogy az olaj "olcsó" lett, mivel a 26 dollárt alulról súroló jegyzés jóval alacsonyabb volt az utóbbi időszak átlagáránál. Egy "leértékelés" a hétköznapi életben a legtöbb embert vásárlásra késztetheti, a tőzsdén hasonló viselkedés azonban kellemetlen következményekkel járhat. Az N pontban ugyanis inkább egy eladás, mintsem vétel vezetett volna sikerre. Ezzel kapcsolatban felvetődhet a kérdés, hogy egy új szélsőérték megjelenése esetén az elmozdulással azonos vagy ellentétes irányban érdemes-e piacra lépni. Az alábbi példák elemzéséből kiderül, hogy a döntésben egy egyszerű, de általában megbízható módszerre támaszkodhatunk.
A chart egészét tekintve megállapíthatjuk, hogy periodikusan azonos irányban mozdul el az árfolyam, vagyis javul a siker esélye, ha egy befektető az új szélsőérték kialakulásának irányában, azaz a trenddel megegyező irányban lép piacra. Ha tehát elfogadjuk, hogy ezek után is lesznek trendek a piacon, akkor továbbra is igaz, hogy egy adott időpontban a fennálló trend folytatódásának - számos eset átlagában - nagyobb az esélye, mint megváltozásának.
Első példánkban a múlt év június-július időszakára tekintünk vissza, amikor a szélsőértékek egyre magasabban követték egymást, emelkedő trendet jelezve. Július közepén a jegyzés a d3 pontban új időszaki csúcsra jutott, majd valamelyest visszaesett (d4). Néhány nap múlva az árfolyam ismét a d3 maximum szintjére emelkedett, sőt valamelyest meg is haladta azt. A következő két napon azonban a jegyzés visszahúzódott d3 szintje alá, ami kétségessé tette az áremelkedés folytatódását. A megerősítő jelzést az szolgáltatta, hogy az árfolyam közvetlenül ezután, még rövidebb idő alatt új maximumot állított fel. Ez az ármozgásminta talán még tisztábban kivehető volt augusztusban, az E-e1 korrekciót követően. A jegyzés e2-nél új maximumot állított fel, majd néhány ponttal E alatt stabilizálódott (e3). Az emelkedés folytatódásának egyértelmű jelét mutatta, amikor az árfolyam még rövidebb idő alatt új maximumot alakított ki.
Szeptember második felében, az új, e6 árcsúcs megjelenését követően azonban másképp alakult a helyzet. Ahelyett, hogy néhány napon belül új maximum épült volna ki, új minimum jelentkezett. Láthatjuk tehát, hogy megerősítő jelzés nélkül a tendencia folytatódásának kisebb a valószínűsége. A megerősítés kivárásának azonban megvan a hátránya is. Előfordulhat ugyanis - mint ahogy júniusban a d1-d2 korrekciót követően történt -, hogy az árfolyam az új maximum kialakítása után már nem tér vissza a korábbi maximum szintje alá, hanem tovább emelkedik, így a megerősítés kivárása olykor a lehetőség elszalasztását eredményezi. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a türelem múlt év decemberében is meghozta gyümölcsét. A G maximumot meghaladó h3 pont az emelkedés folytatódását sugallta, de új maximum hiányában inkább új minimum (f6) alakult ki, mielőtt az emelkedő trend folytatódott volna. Márciusban, amikor az új N mélypont képződésének lehettünk tanúi, szintén érdemes volt kivárni a megerősítő jelzést. Hiába volt "olcsó" a 25 dolláros olaj, a rövid időn belül megjelent új minimum a csökkenés folytatódását jelezte előre.
Mivel nem volt semmi jele a csökkenő tendencia végének, két héttel korábbi elemzésünkben lehetségesnek tartottuk, hogy akár a 20 dolláros szintre essen vissza az olaj jegyzése. A Brent értékvesztése kevéssel 21 dollár fölött akadt meg, amihez az utóbbi napokban egy visszahajlás kapcsolódott a 24 dolláros szintig. Mivel az árfolyam markánsan "visszapattant" a 21 dolláros mélypontról (P), valószínű, hogy a jegyzés egyelőre a 22-25 dolláros sávon belül konszolidálódik. Valamivel kisebb az esély arra, hogy a jegyzés a P mélypont alatt stabilizálódik.
SZ. Z.