Rosszak az áremelkedés esélyei

A piaci szereplők befektetési döntését leginkább várakozásuk befolyásolja. Jellemző, hogy a várakozás az árak minél nagyobb elmozdulására vonatkozik, hiszen ebben van a nyereség lehetőséget. Ezért jogosan feltételezhetjük, hogy a konszolidációs szakaszokban, amikor nincs jelentősebb árelmozdulás és nem alakul ki új szélsőérték, a befektetők nagy részét csalódás éri. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy milyen kapcsolat áll fenn az ilyen jellegű konszolidációs szakaszokban felgyülemlett kiábrándultság és a rákövetkező ármozgás között.
A múlt év június-július időszakában a csökkenő trend hatására bizonyára számos befektető augusztusban is nyitott eladási pozíciót a további áresés reményében. A várt tendencia azonban elmaradt, helyette egy enyhén szűkülő csatornára (L1-L2-M-m1) korlátozódott az ármozgás. Az összehúzódás közel két hónapig tartott, ami lélektani szempontból jelentősen megváltoztatta a piac állapotát. Mivel a trend nem változott meg, azok nagy része, akik már korábban eladási pozíciót nyitottak, valószínűleg kitartottak álláspontjuk mellett, ugyanis rosszul esett volna számukra az, hogy feltételezésük ellenére a csökkenő trendet elszalasztották. Sőt, az elmaradó nyereség ellentételezése végett vélhetően többen további shortokat nyitottak, hogy a gyengülés folytatódása esetén a késlekedést nagyobb nyereség kompenzálja. Bizonyára akadt olyan befektető is, aki az áresés holtpontra jutásában trendváltozást vélt felfedezni és vásárlásra szánta el magát. A fentiekből arra következtethetünk, hogy az augusztus-szeptemberi konszolidáció során inkább új pozíciók nyitására, mintsem lezárására volt hajlandóság. A nyitott pozíciók felduzzadt állománya ezért meghatározó áralakító tényezővé vált, miután szeptemberben a jegyzés felfelé áttörte a sáv felső peremét. Az eladási pozícióval rendelkezők fokozatosan belátták, hogy tévedtek, ezért veszteségük korlátozása végett előbb-utóbb kénytelenek voltak vásárlással kilépni a piacról - sőt, long pozíciók nyitásával próbálhatták visszanyerni veszteségüket. Azok, akik a trend megváltozására számítva már a "vételi oldalon" voltak, megerősítve érezték magukat, így nem volt szükség arra, hogy eladják nyitott pozíciójukat. Az emelkedés megerősítést jelentett a tétovázók számára is, akik szintén vásárolni kezdtek. A hirtelen megnőtt vásárlói hajlandóság emelkedő árat eredményezett.
A grafikonon még számos, a várakozásokat felőrlő, csalódást okozó, trend nélküli időszakot figyelhetünk meg novemberben (P-p1-p2-p3-R), december-január között (S-s3-T-U-V), februárban (A1-a1-a2-a3-a4), valamint most áprilisban is (C-D-d1-d2). A hosszabb, szűkebb konszolidációs szakaszok erőteljes elmozdulásokat eredményezhetnek, míg a rövidebb, szélesebb szakaszokban kevésbé nő a nyitott pozíciók száma.
Két héttel korábbi elemzésünkben rövid távon még jó esélyt láttunk arra, hogy a jegyzés konszolidálódjon az új, 275-290 dolláros sávon belül, hiszen a támasz decemberben is meggátolta a csökkenés kiterjedését. Amennyiben azonban a piac néhány napon belül mégis visszaesne a támaszhoz, az nagy valószínűséggel annak megtörését eredményezné. Ez egy nagy, legalább a 260 dolláros szintig terjedő áresési potenciált "hívna életre". A hosszú távú emelkedő trend kilátásait csak a 290 dolláros ellenállás áttörése javítaná, de erre most kicsi az esély. Ezzel szemben sokkal valószínűbb az ingadozás folytatódása a 275-290-es sávon belül.
SZ. Z.