Egyelőre nem látszik a drasztikus árcsökkenés vége

A nyersolajpiacon az utóbbi egy hónapban végbement árcsökkenés megtörte a már több mint egy éves emelkedő trendet. Az átlagon felüli kiterjedésű és meredekségű korrekció alattomos módon zajlott le, közvetlenül előtte - február második felében - még nőtt az emelkedő trend meredeksége (M), március elején viszont már új időszaki minimum (N) alakult ki. Az alábbiakban számba vesszük azokat a jeleket, amelyek megelőzték és ráirányíthatták a figyelmet az átlagon felüli mértékű visszaesés közelgő megjelenésére.
Az egyszerűség és könnyebb megértés kedvéért viszonyítási alapként kizárólag a Bollinger-szalagot (BB1-BB2) vesszük figyelembe, amely az árfolyam átlagtól való eltérésének mértékét szemlélteti. A szalag szélességének növekedése általában trend kialakulására/folytatódására enged következtetni, míg összehúzódása korrekciós/konszolidációs szakasz kialakulására utal.
Tavaly júniusban az árfolyam a D-d1 elmozdulás során megközelítette a szalag felső szegélyét, ami akár az áremelkedés kibontakozásának első jele is lehetett volna. Ez önmagában azonban nem volt elégséges: a megerősítés néhány nap múlva következett, amikor a jegyzés d1-d2 folyamán visszahajlott az MA mozgóátlag irányába, de azt már nem érte el. A szegély ismételt érintése a d1-d2 visszahajlást lezárva jelezte, hogy nem konszolidációról, hanem emelkedő trendről volt szó. Erre utalt az a körülmény, hogy a jegyzés általában a szalag felső szegélyéhez tapadt, ahelyett, hogy attól bármelyik irányban erőteljesen eltért volna. Az első nagyobb eltávolodás augusztus második felében jelentkezett (E-e1). A jegyzés a mozgóátlag fölött stabilizálódott, vagyis az emelkedő trend töretlen maradt, sőt meredekebbé (e3-e4), ám egyidejűleg bizonytalanabbá is vált. Az árfolyam Bollinger-szalagtól való egyre nagyobb eltérése ugyanis idegesebb, a várható mozgás tekintetében bizonytalanabb piaci szereplőkre utalt, attól függetlenül, hogy a szalagtól való eltérés felfelé vagy lefelé következett be. Mindez a szalag szélességének növekedésében is megnyilvánult. Jellemző, hogy amikor a jegyzés ingadozási sávja kitágul, akkor az általában mindkét irányban történik. Ebből a szempontból tehát nem okozott nagy meglepetést, hogy a felfelé irányuló erőteljes kilengést szeptember/október fordulóján hasonló kiterjedésű lefelé irányuló elmozdulás követte.
November elején a Bollinger-szalag felső peremének elérése ismét kilátásba helyezte az emelkedő trend kibontakozását. Ezen előjel megerősítését a szalag érintését követő első, G-H visszahajlás nyújthatta volna. Azért kell feltételes módot használnunk, mert a visszahajlás elérte, sőt "alulmúlta" a mozgóátlagot. Ez természetesen nem jelentette a trendfordulást, de meglehetősen bizonytalanná tette a további kilátásokat. A mozgóátlag ismétlődő tesztelése (h2, h4), illetve az alsó szalag érintése is (h6) ezt igazolta. A helyzet az idén sem változott: a Bollinger-szalag felső szegélyénél történő stabilizálódás helyett egy idegesebb, a mozgóátlag alá süllyedő (L), illetve a szalag felső szélét túllépő (M) áringadozás következett, annak ellenére, hogy újabb maximumok épültek ki.
Az, hogy az új M árcsúcsot hirtelen az újabb időszaki mélypont (N) követte, nyilván csalódást okozott az áremelkedést várók számára. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy két héttel korábbi elemzésünkben az áremelkedés kibontakozásával szemben a 24-28 dolláros sávban történő konszolidációnak adtunk nagyobb esélyt. (A charton látható, hogy a jegyzés a múlt héten valamivel 24 dollár alá csúszott.)
A rövid távon kialakult csökkenő trend megváltozásának egyelőre semmi jele nincs. Annak csekély az esélye, hogy a 23 dolláros támaszon megfordul a tendencia - ebben az esetben a 23-26 dolláros sávba szorulna az árfolyam -, valószínűbb, hogy a lélektanilag fontos 20 dolláros szint közelében jut holtpontra az árcsökkenés.
SZ. Z.