A régi mélypontnál megállt az áresés

Az elmúlt két hét a chicagói búzajegyzések meglehetősen csapkodó alakulását hozta, miközben az átlagos árszint alig változott. Az első napokban - várakozásunknak megfelelően - megtörtént a decemberi mélypont tesztelése, aminek során e szintnél néhány centtel magasabban alakult ki a 3-as pont. Ez azt jelezte: a G áttörésére még nem "érett" a piac. A technikai elemzés egyéb módszerei is hasonló eredményt mutattak, ezt mintegy megerősítve.
A chart alatt a Relative Strength Index (RSI) , az egyik kedvelt oszcillátor kilencnapos változata látható. (Az oszcillátorok az árváltozás lendületének, sebességének mérésével adnak támpontot a folyamatban lévő ármozgás erősségének megítéléséhez.) Az emelkedő trend végét úgyszólván előre jelezte az RSI augusztusban az F és a februári H pontnál. (Sajnos nem minden trendfordulónál ad az oszcillátor ilyen egyértelmű jelzést.) Chartunk legutóbbi két mélypontja esetében az előzőek fordítottja alakult ki: a 3. pontban az oszcillátor értéke nem süllyedt a február végén tapasztalt értékéig, így létrejött az irányeltérés. Mivel ebből sem a várható áremelkedés kiterjedésére, sem időtartamára nem lehet következtetni, csupán annyit valószínűsíthetünk, hogy a decemberi és március végi mélypontok újabb tesztelése egy időre lekerült a napirendről, a technikai elemzés egyéb eszközeit kell használnunk az árfolyam új "célpontjának" meghatározásához.
A forgalom és a nyitott kötésállomány vizsgálatakor az egyik alaptétel, hogy utóbbi az uralkodó trend irányával megegyező trendszakaszban nő, és amennyiben ez nem így van, az adott tendencia tartóssága kétséges. Például a március első felében lezajlott áremelkedés (1-2) alatt a nyitott kötésállomány zsugorodott, jelezve, hogy a korábbi H-1 szakasz csökkenő iránya tekinthető uralkodónak. A 2-3 szakasz során a nyitott kötésállomány nőtt, megerősítve a süllyedő irányzatot. A napi forgalom tendenciájában ugyanakkor csökkenést tapasztalhattunk a 2-3 szakasz alatt, azaz ez ellentmond a nyitott kötésállomány változásából leszűrhetőknek.
A piaci szereplők egyes csoportjai - kereskedők, nagy és kis spekulánsok - nyitott pozícióinak állományváltozása, illetve a szokásoshoz viszonyított eltérése is hordoz információt. A 2-vel jelölt helyi maximum környékén a kereskedők nettó eladók voltak, ami lényegében megfelelt az elmúlt évek adataiból számolt "normális" helyzetnek. A kereskedői csoport viselkedését márciustól a betakarítás befejezéséig a nettó short pozíciók felfuttatása jellemzi. Ez megfigyelhető volt már a H csúcstól kezdődően, de a legutóbbi, a 3. mélypontig tartó áresés alatt nettó eladókból nettó vevőkké váltak, majd az áremelkedést ismét kihasználva eladtak. Mindebből úgy tűnik, hogy a kereskedők pillanatnyilag nem érzik érettnek a helyzetet a decemberi mélypontnál lévő támasz áttörésére. Ugyanakkor - amint azt a H és a 2. csúcs környéki short pozícióik mutatták - a 280-290 centes magasságot már igencsak alkalmasnak ítélik eladásra. Velük ellentétben a nagy spekulánsok az utóbbi két hétben "emelték a csapásszámot", azaz mind abszolút értékben, mind a szokásoshoz viszonyítva eladásaikat növelték, vélhetően süllyedő árra számítva.
Figyelemre méltó adalékként idézzük fel a zárókészlet/felhasználás hányados és az ár összefüggéséről írottakat (NAPI Gazdaság, 2000. január 19., 19. oldal), amelyek szerint az 1999/2000. piaci szezonban a júliusi határidőre szóló jegyzés jellemzően a 260-340 cent/bushel ártartományban mozog. A közeljövőben az áringadozás feltehetően viszonylag szűk sávban marad, ezen belül inkább a 260 centtől folytatódó eltávolodásnak, mintsem az ahhoz való visszatérésnek adunk nagyobb esélyt. Az áremelkedés előtt a 282 cent körüli, azon túl pedig a 292-295 centes szint képezhet ellenállást.
HATÓ IMRE