Egyelőre konszolidációra van kilátás

Az ármozgás egyik legfontosabb ismérve az irányának meredeksége és tartama. Elsősorban ez befolyásolja a befektetők potenciális nyereségét/veszteségét, nem véletlen tehát, hogy az elemzések, illetve előrejelzések túlnyomórészt az ármozgás ezen dimenzióira koncentrálnak. Nem kevésbé fontos azonban, hogy hogyan megy végbe az ármozgás.
A jegyzés iránya ugyanis az egyik pillanatról a másikra megváltozhat, de az elmozdulás módja általában csak hosszabb idő alatt változik meg gyökeresen. Ez a kiszámíthatóság az egyik legfontosabb oka annak, hogy az ármozgás módjának elemzésével megbízható támponthoz juthatunk az elmozdulás várható irányára vonatkozóan.
Tavaly májusban például új időszaki minimum (k1) jelent meg 277 dollár magasságában. Mivel a jegyzés elérte a Bollinger-szalag alsó szegélyét (BB1), ebben a pontban alapvetően két kimenetel volt lehetséges: vagy csökkenő trend alakul ki, vagy folytatódik az oldalirányú mozgás a szalagon belül, a 277-290 közötti sávban. Néhány nap elteltével megfigyelhető volt, hogy a jegyzés a szalag alsó szegélyénél stabilizálódott, miközben nagyobb kilengések nélkül, enyhén tovább csökkent. Ennek alapján arra lehetett következtetni, hogy ha az ármozgás módja nem - vagy csak fokozatosan, minimális mértékben - változik, akkor valószínűleg lassú, de nagyobb ellenmozgástól mentes árcsökkenés következik. A befektetők ezen információk alapján az alacsony kockázat miatt bizonyára fontolóra vették volna eladási pozíciók nyitását. A csökkenés folytatódott, a trend megváltozását pedig kisebb, időben elnyúló korrekciós szakaszok (L-L1, L2-M, m1-m2) előzték meg. Az ármozgás jellege tehát csak fokozatosan, szeptember végére változott meg.
A módosult piaci környezetet ezután elsősorban hirtelen és gyors ármozgás, vagyis kevésbé kiszámítható tendencia jellemezte. Vajon jól járt-e az a befektető, aki az N-O felívelés során vásárolt? Nem feltétlenül, hiszen a soron következő két hónap során bekövetkezett O-S korrekcióban a felfutás hozamának több mint 70 százaléka elveszett.
Heves, nagy kiterjedésű elmozdulások ugyan nagyobb nyereséget ígérnek, ugyanakkor a hozzájuk kapcsolódó kockázat általában annál nagyobb arányban nő.
Februárban hasonló ármozgásnak lehettünk tanúi. A jegyzés V-A során hirtelen felszökött a Bollinger-szalag felső széléhez, majd egyes napokon jelentősen meghaladta azt, máskor viszont visszaesett a szegély alatti területre. Ilyen piaci helyzet a befektetők számára magas kockázatot hordoz, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a jegyzés eléri a stop loss megbízás szintjét, majd gyorsan irányt változtat. A fenti példákból arra lehet következtetni, hogy az ármozgás jellegének tanulmányozása alapján értékes kiegészítő információkhoz juthatunk az ármozgást irányát illetően. Kisebb, kiszámítható ingadozás mellett nagyobb a valószínűsége egy trend folytatódásának, mint ideges, nagy kilengésekkel tűzdelt környezetben.
A legutóbbi, március elején közölt elemzésünk megjelenésekor az árfolyam visszatért a 290 dolláros támasz alá, ami megkérdőjelezte a V-A emelkedés jelentőségét. Mindezek alapján akkor a decembertől kialakult konszolidáció folytatódásának adtunk nagyobb esélyt. Az azóta eltelt időszak ármozgása alapján nincs szükség álláspontunk módosítására. Az árfolyam erodálódása a V-A emelkedést időközben csaknem teljes mértékben felemésztette, ami kedvét szegte a legtöbb, áremelkedésre számító befektetőnek. Rövid távon leginkább az alsó, 275 dolláros támasz tesztelésének kedveznek az esélyek. További árcsökkenés azonban nem valószínű, hiszen az a hosszú távú emelkedő trendet veszélyeztetné.
SZ. Z.