Valerij Rudakov, az orosz nemesfém- és drágakő-tartalékokat felügyelő Gohran vezetője a Reuters hírügynökségnek adott interjújában elismerte, hogy nem voltak könnyű helyzetben azok a kereskedők, akik az utóbbi időben megpróbálták kiismerni a platina- és palládiumpiacot. De nem is annyira a piac természetének, mint a meghatározó súlyú orosz exportőrök szándékának kifürkészése jelentett számukra szinte megoldhatatlan feladatot. Rudakov gyümölcsöző piaci stratégiáról beszélt, noha ez sokak számára nem hangzik meggyőzően.
Oroszország a világ legnagyobb palládiumtermelője, az autókhoz szükséges katalizátorok és az ékszerek anyagszükségletéből összeálló globális kereslet mintegy kétharmadát képes kielégíteni. Ugyancsak orosz bányákból származik a világ platinakínálatának mintegy 20 százaléka. A szeszélyes orosz kiviteli politika azonban az elmúlt években meglehetősen ingataggá tette, jobban mondva szélsőségesen magasra hajtotta fel mindkét nemesfém árát.
Az orosz exportstratégia célja Rudakov szerint az, hogy maximalizálják az államnak a legnagyobb orosz platina- és palládiumtermelő cégtől, a Norilszk Nyikeltől befolyó adóbevételeit. A gyakorlatilag monopolhelyzetben levő Norilszk ugyanis olyan magántársaság, amelyben az államnak nincs tulajdonrésze. A minél nagyobb adóbevétel érdekében Moszkva azon igyekszik, hogy a Norilszk Nyikel hatékonyan működjön. A törvényalkotók most annak elérésére törekszenek, hogy ne legyen fennakadás a piacon, amely egyébként nagyon ingatagnak tűnik. Idén példátlan áremelkedés tanúi lehettünk, a palládium jegyzése például soha nem látott magasságba, 800 dollár/uncia szintre szökött föl februárban, éppen Rudakov akkori nyilatkozata nyomán, amely szerint az elnöki engedély megléte ellenére némileg késnek a szállítások elindításával.
Az emlegetett stratégia a hosszú távú árstabilitást célozza meg, mivel a bányászati vállalatok magas költséggel dolgozó, "lomha" szervezetek. Ennélfogva nemigen tudnak lépést tartani az árak ingadozásával, különösen most, amikor a nemesfémekből származó nyereségük magasabb lehet, mint amire a nikkelből és rézből szert tudnak tenni. Ezért a stratégiájuk arra irányul, hogy az árat ne engedjék fel olyan magasságba, amelyet a vevők már nem képesek megfizetni. Rudakov szerint 500 dollár körül van az a palládiumár, amely optimálisnak tekinthető mind a felhasználók, mind pedig a termelők számára.
