A márciusi termin forgalmának és nyitott kötésállományának visszaesése miatt elemzéseinket ezentúl a júliusi határidővel szóló jegyzés pályája alapján folytatjuk. Két héttel ezelőtt éppen a két hónapig tartó G-H rövid távú trendszakasz 61,8 százalékos korrekciós szintjéhez érkezett az árfolyam. A vizsgált időszak első néhány napjában e szint alatt zárt a piac, nyomatékosítva ezzel a H ponttól végbement árcsökkenés határozottságát. Chartunk utolsó két napján pedig bekövetkezett a megelőző csökkenő szakasz minimális, tehát 38,2 százalékos korrekciója. E két nap képe - a nyitás a napi ársáv tetejéhez, míg a zárás az aljához közel helyezkedik el - arra utal, hogy ezen ellenállási szint az első áttörési kísérletnek könnyen ellenállt. A közvetlen folytatást a március eleji 1-es pont és ezen ellenállási szint valamelyikének átlépése mutatja meg. Mivel ezek egy meglehetősen szűk sávot alkotnak, a kilépés ebből nem várathat sokáig magára.
A jelenlegi helyzetben melyek azok a jelek, amelyek támpontot nyújthatnak a további irány előrejelzéséhez? Az egyik az egymást követő kisebb szakaszok napokban mért hossza - hány napig emelkedik, illetve csökken az ár. Általában elmondható, hogy az uralkodó trend irányával megegyező szakaszok hosszabbak, mint a korrekciós fázisok. Amikor ez a szabályosság megszakad, akkor az addigi tendencia gyanússá válik.
Az öt hullámból álló G-H szakasz ezt jól példázza: az emelkedő G-1 (8 nap) és 2-3 (13 nap) fázist rövidebb ideig tartó korrekciók követik (1-2: 6 nap, 3-4: 8 nap). A 4-5 alszakasznál fordul a helyzet, ez már csak 6 napig tartott. Ez egy olyan apró jelzés, amely gyanút ébresztett az áremelkedés folytatódását illetően. Az ezt követő H-1 szakasz pedig már bizonyosság, ugyanis 13 napig tart. A március eleji 1-es ponttól 5 napig emelkedett a jegyzés, majd a chart utolsó napján már visszalépés történt. Ahhoz, hogy ez az utolsó fázis a H-1 szakasznál hosszabb legyen, még mintegy kéthetes áremelkedésnek kellene következnie, amire - figyelembe véve az egyéb tényezőket is - kicsi az esély.
A technikai elemzés alapjául az ár, a forgalom és a nyitott kötésállomány szolgál. E két utóbbi vizsgálatának mellőzésével sokszor rendkívül hasznos információktól foszthatjuk meg magunkat. Ezúttal a Commitments of Traders alapján a nyitott kötésállomány kereskedői csoportok közti megoszlásából vonunk le következtetéseket a várható áralakulásra vonatkozóan.
Táblázatunkban két lényeges árforduló időpontjának és az elmúlt hétnek az adatait foglaltuk össze, valamint közöljük az utóbbi néhány év átlagaként adódó, az erre az időszakra jellemző adatot.
Az elemzést elősegíti az a megfigyelés, mely szerint a kisspekulánsok helyzetmegítélése messze a legrosszabb, és a kereskedők teljesítménye rendszerint felülmúlja a nagyspekulánsokét (ebből adódóan a kereskedőket célszerű követni).
Az első lépésben az egyes csoportok pozíciójában bekövetkező változásokat elemezzük. A kisspekulánsok rendületlenül vevők, piacmegítélésük nem változott a három hónap alatt. A nagyspekulánsi csoport tipikus és egyre nagyobb súlyú szereplői a befektetési alapok, amelyekre a trendkövető taktika jellemző, hosszabb ideig nem engedik maguk ellen menni a piacot, hanem pozíciójukkal követik azt. Ezt tükrözik a számok is: a decemberi mélypontnál jelentős mértékben nettó eladók, a februári csúcsnál már nettó vevők, mostanra újból megfordítva pozíciójukat nettó eladók. A kereskedők - a korábbiakkal ellentétben - a decemberi mélypontnál már nem voltak nettó eladók; a február közepéig tartó áremelkedést eladásra használták fel, mintegy nem bízva a további árszilárdulásban. Az utolsó három hétben visszafedezték eladásaikat.
A második lépésben a nettó pozíciókat összehasonlítjuk az átlagértékekkel, a lényeges (5 pontnál nagyobb) eltéréseket értékeljük. A kisspekulánsok jelenleg a szokásosnál 8 ponttal több vétellel rendelkeznek. Mivel a veszteség finanszírozását tekintve ők a leggyengébbek, egy ellenük beinduló árcsökkenés pánikot és a vételek felszámolását indíthatja el. A nagyspekulánsok a március elején szokásos enyhe vételi érdeklődéssel szemben most egyértelműen az árcsökkenésre tettek, a 8-as érték jól mutatja ezt. A kereskedők jelenleg kiegyensúlyozott pozíciója nem tér el számottevően a normálistól (0 a -2,5-tel szemben). Érdekes decemberi adataik összevetése: a szokásos eladói helyzetükkel szemben vevők voltak. A februári csúcsnál az ismételten nagy eltérés azt jelezte, hogy ekkor árcsökkenésre számítottak. Mint látható, az áralakulás a kereskedőket igazolta. A jelen helyzetben a nagyspekulánsok egyértelmű (további árcsökkenés iránti) várakozása felerősítve a kicsik sérülékeny pozíciójával, csökkenő tendenciát valószínűsít. Ehhez hozzá kell még tenni azt a búzapiaci sajátosságot, hogy a kereskedők márciustól szeptemberig általában növelik nettó eladási pozíciójukat.
HATÓ IMRE
