Sikertelen maradt az amerikai megoldási javaslat

Az Egyesült Államok 1998-ig általában évi 100 millió dollár értékben szállított marhahúst az akkori Európai Gazdasági Közösség piacaira. Akkor azonban a brüsszeli bizottság úgy döntött, hogy az amerikaiak által a szarvasmarhatápokban használt növekedésgyorsító hormonok túlságosan nagy kockázatot jelentenek az így takarmányozott állatok húsának fogyasztóira, s betiltotta az importot. Washington kezdettől fogva tiltakozott a lépés ellen, de az európaiak ez ideig hajlíthatatlanok maradtak, noha amerikai megkeresésre tavaly február 13-án a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is diszkriminatívnak ítélte a tilalmat. Az USA jelenleg csupán évi 20 millió dollár körüli értékű hormonmentes marhahúst szállít az EU-ba, viszont becslések szerint évi 250 millió dollárnyi exportbevételtől esik el az indokolatlannak tartott beviteli tilalom miatt. (Brüsszel ezt az összeget is vitatja, már csak azért is, mert az amerikaiak kieső exportjuk miatt kártérítési igényt készülnek érvényesíteni.)
A WTO határozata értelmében az EU-nak ez év május 13-ig meg kellene egyeznie az Egyesült Államokkal, a Brüsszelből érkező hírek azonban egyelőre nem arra utalnak, hogy ez így is lesz. A bizottság 17 különféle tudományos vizsgálatra adott ki megbízást, s ezek némelyikének megállapításai még csak ebben az évben, illetve 2000-ben várhatóak. Addig pedig, amíg meggyőző tudományos adatok nem állnak rendelkezésre arra nézve, hogy a használt hormonok maradványai valójában milyen karcinogén, illetve genetikai kockázatot jelentenek, az importtilalom fenntartható - vélik Brüsszelben. E patthelyzet kompromisszumos megoldásának szánta Dan Glickman amerikai mezőgazdasági miniszter, hogy a fogyasztók figyelmét címkével hívják fel az áru amerikai eredetére - mindjárt három változatot is javasoltak: "USDA choice", "USDA prime", illetve "USDA approved beef". A brüsszeli bizottság azonban elvetette a próbálkozást, azzal, hogy az eredet megjelölése nem megoldás a lényegi kérdésre, nevezetesen nem tesz különbséget a hormontartalmú, illetve az attól mentes marhahús között.
A címkézés egyébként egyike volt annak a három lehetséges megoldási "opciónak", amelyet az EU terjesztett elő a már a kereskedelmi háború veszélyét is felidéző tízéves importtilalom feloldása érdekében, ám az általa javasolt címke egyértelműen felhívná a figyelmet arra, hogy hormontartalmú húsról van szó. (Egyébként 2000. január 1-jét követően minden harmadik országból importált húst el kell látni a származási helyet jelző címkével. Az ezen túlmenő információk közlése önkéntes, de azok mindegyikének igazolhatónak kell lennie az eladás helyén.)
Az EU másik megoldási elképzelése szerint az importtilalmat ideiglenessé minősítenék át, s időtartama a tudományos vizsgálatok megállapításaitól függene. A harmadik lehetőség, hogy Brüsszel kártérítést fizet az Egyesült Államoknak a felróható exportárbevétel-kieséséért. Bármelyik megoldás tényleges elfogadása előtt azonban a bizottságnak el kell nyernie a tagállamok informális egyetértését. Az pedig meglehetősen valószínűtlennek látszik, hogy jelentős számban akadnának olyanok, akik beengednék piacukra a hormontartalmú marhahúst. Ezen túlmenően pedig még az Európai Parlament állásfoglalása is hátravan. Mindezek figyelembevételével az látszik legvalószínűbbnek, hogy az Európai Unió bizonyos kereskedelmi koncessziók formájában nyújtott kártérítéssel igyekszik a konfliktust megoldani.