A nyersanyagexport-függőség bilincsében a fejlődő országok

A fejlődő országok több mint fele három vagy még annál is kevesebb nyersanyagféle exportja révén tesz csak szert számottevő bevételre - tűnik ki az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) egyik intézménye, a "közös nyersanyagalap" (CFC) által az UNCTAD bangkoki értekezlete alkalmából 83 - ezen belül 39 afrikai, 15 ázsiai, 17 dél-amerikai és karibi, továbbá 12 európai és közép-ázsiai - országban végzett felmérés alapján készített tanulmányból.
További gond, hogy miközben néhány ország egyetlen exporttermékből származó bevételtől függ, több nyersanyagot drágán, külföldön kényszerül megvásárolni. A kilencvenes évek vége felé a harmadik világbeli országok ebből adódóan nettó nyersanyagimportőrökké váltak, éves összesített importszámlájuk főként az élelmiszer-vásárlásokból adódó kiadások miatt 209 milliárd dollárra rúgott, miközben exportbevételük csak 206 milliárd dollárt ért el.
(A mezőgazdasági nyersanyagok exportja Afrika, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia fejlődő országaira a legjellemzőbb. Afrika legszegényebb fejlődő országaiban a nyersanyaggazdaság több mint 60 százalékkal járul hozzá a GDP-hez és a foglalkoztatáshoz.)
A nyersanyagfüggőség folytán a mindössze évi 700 dolláros vagy még annál is kisebb egy főre jutó bruttó hazai terméket (GDP) felmutató legszegényebb országok száma 1971 és 1999 között 25-ről 48-ra, vagyis csaknem kétszeresére bővült. E "48-ak csoportja" importkiadásainak több mint 20 százalékát élelmiszerekre, energiahordozókra és energiára fordítja. Nagyfokú kiszolgáltatottságuk miatt kiváltképp érzékenyek a világ nyersanyagpiacain mutatkozó áringadozásokra. A legterhelőbb - 99,9 százalékos - a nyersanyagexport-függőség a legszegényebb országok körébe tartozó afrikai országok, nevezetesen Mauritánia (vasérc, haltermékek) és Csád (gyapot, hús) estében.
Mindazonáltal az egyetlen nyersanyag kivitelétől való függőség nem jelent minden esetben szegénységet. A kizárólag kőolajat exportáló kilenc fejlődő országból csak kettő, Angola és Jemen tartozik a legszegényebbek közé, miközben olyan országok mint Szaúd-Arábia és Kuvait nemzetközi összehasonlításban közismerten óriási egy főre jutó jövedelemmel büszkélkedhetnek.
A nemzetgazdaság szerkezetének a sokrétűbbé tételét viszont sok fejlődő ország nehezen tudja végrehajtani, mert ugyan a nyersanyagok árai három évtizede emelkednek, ezzel együtt a kinyerésükhöz szükséges felszerelések is drágulnak.
Az 1990-1996 közötti időszakban éves átlagban a nyersanyag-exportáló fejlődő országok exportbevételei 1,6 százalékkal csökkentek a kereskedelmi cserearányok romlása folytán. A legjobban még azoknak az országoknak ment, amelyek sikeres importkiváltás és exportorientált iparfejlesztés révén nyereséget hozó termékeket tudtak külföldön eladni, ilyenek például Chile, Indonézia, Malajzia és Thaiföld.
(HANDELSBLATT)