Hatalmas, de nehezen elérhető ásványkincs

A zenitjén már régen túl van a bolíviai Corro Rico - "gazdag hegy" - nevű ezüstlelőhely, de a bányászok szerint a hatalmas telér még nem merült ki. Egyes vélekedések szerint felfedezése, 1544 óta 1-2 milliárd uncia ezüstöt adott ez a vulkáni eredetű hegy, amely a bányászai szerint még további kincseket rejt.
A terület szakértők szerint olyan gazdag ásványokban, hogy általa Bolívia könnyedén a világ ezüstbányászatának élvonalába kerülhet. Ennek azonban egyelőre az is akadálya, hogy a térséget hivatalosan a világörökség részének nyilvánították, s a fejlesztéseket részben a bolíviai kultúra itt található pótolhatatlan "lenyomatának", továbbá a területen élő őslakosságnak a veszélyeztetése akadályozza. Már 1989-ben felmerült egy külfejtésű bánya nyitása, de a lakosság akkor megakadályozta, hogy az ország címerében is ábrázolt vulkáni kúpot megbontsák.
A XVI. században a spanyol hódítók az inka bányászokat követve bukkantak a 4800 méter magasságban fekvő Corro Rico ezüstlelőhelyre, s néhány évtized múlva, 1580-ban már egy év alatt 13 millió uncia ezüstöt termeltek ki a 4-28 százaléknyi fémet tartalmazó ércből, abban az időben, amikor az még olyan drága volt, mint az arany.
Az ezüstkonjunktúrára épült a hegy lábánál Potosi, amely 1572-ben 120 ezer lakosával a nyugati világ legnépesebb városa volt - megelőzve a korabeli Londont, Párizst és Madridot. Kis kohók ezreiben olvasztották az ezüstöt, amelyet lámakaravánok szállítottak Peru és Chile kikötőibe, ahonnan Mexikón keresztül Spanyolországba hajózták. Ezeket a szállítmányokat angol és holland kalózok fosztogatták, s mint mondják, a Bank of England ezüsttartalékainak döntő része ilyen úton jutott az intézmény trezorjaiba. De a spanyoloknak is maradt elég - ebből építették fel a híres hadiflottájukat, az Armadát, és finanszírozták törökök, olaszok, flamandok, franciák és angolok elleni háborúikat. Ugyanakkor rohamos inflációt gerjesztett az országban, s lényegében tönkretette a spanyol ipart.
Potosinak, amely még mindig a világ legmagasabban fekvő városa, ma már csupán 100 ezer lakosa van, s a régi elegancia maradványai mellett a nyomor jelei is szembetűnőek. Az ezüstbányászat ma is folyik - egy helyszínen lévő tanácsadó szerint "a római korra emlékeztető technológiával", amelyet csak a kokaleveleket rágó, szövetkezetekbe tömörült olcsó munkaerő tesz jövedelmezővé.
A még megmaradt ezüstérc kiaknázására azonban több terv is létezik. Ezek egyike a már említett külszíni fejtés lenne - mégpedig azzal az elképzeléssel, hogy a vulkáni kúpon emiatt keletkező csonkulást betonnal pótolnák vissza...
A kormány ezzel szemben egy olyan terv megvalósíthatóságát vizsgálja, amely szerint 118 millió dolláros költséggel egy mélyművelésű bányát nyitnának a Corro Ricóban, ahonnan így 25 év alatt 266 millió uncia ezüstöt termelnének ki. Ehhez mintegy 54 millió tonna olyan ércet kellene megmozgatni, amelynek egy tonnája átlagosan 182 gramm színezüstöt tartalmaz.
Az amerikai Asarco cég tanulmányterve viszont a 23 millió évesre becsült hegy laza felszíni kőzeteit használná fel. Eszerint 12-18 év alatt napi 5000 tonnányi kőzet felhasználásával évi 4 millió uncia ezüstöt nyernének egy 48 millió dollár költségű beruházásssal. Erről a projektről a jövő év elejéig döntés is születik. A nagy "falat", legalább 250 millió unciányi ezüst, azonban a hegy belsejében található, kiaknázását egyelőre még számos politikai és társadalmi eredetű gond is nehezíti, késlelteti.