A kitörés késik, de nem múlik

Még közel egy hétig a már napok óta tartó konszolidáció felső határvonalának áttörésére van nagyobb esély, a csökkenő trend megújulása csak 282-283 dolláros szint alá történő visszaesés esetén kerülhetne szóba, ennek viszont egyelőre kicsiny a valószínűsége.
Nemcsak befektetők, de elemzők is hajlamosak néha arra, hogy a chartokon nem azt látják, ami van, hanem azt, amit látni szeretnének. Ez különösen így van a trendek esetében, hiszen egy tartós elmozdulás korai felismerése magas nyereség lehetőségét rejti magában. A jelen helyzetben azonban meg kell barátkozni azzal a ténnyel, hogy az aranyár mozgása közép- és rövid távon egyaránt elvesztette trend jellegét, vagyis egy átlagon felüli időtartamú konszolidációs fázisba lépett.
Ebből a nézőpontból indokolt megvizsgálni a jelen időszak főbb jellemzőit, miközben válasz nyerhető arra, hogy miért vált ennyire tartóssá ez az oldalirányú ármozgás.
A jelenlegi konszolidációs szakaszt a múlt év augusztus végén megjelent mélyponttól számíthatjuk. Ennélfogva már csaknem fél éve egy összehúzódásnak van alárendelve az áringadozás. Az S pont tekintetében a látszat kissé csal, hiszen a chart itt újabb árcsúcs megjelenéséről tanúskodik. Az ábrán azonban már nem látható, hogy néhány hónappal korábban, áprilisban ennél magasabb szinten is voltak kötések.
A múlt év augusztusát megelőző időszakot - hosszabb távot tekintve - elég meredeken csökkenő trend uralta. Ezt tavaly szeptembertől máig húzódó konszolidáció követte. A tapasztalatok szerint egy több éve tartó csökkenő trendet általában időben ezzel arányos kiterjedésű konszolidációnak kell követnie. Ennek tükrében a jelenlegi, túlnyomórészt oldalazó ármozgás tartóssága már nem tűnhet túlzottnak.
Az elmúlt néhány hónap aranypiaci fejleményeinek főbb jellemzője, hogy a jegyzés tartósan nem szakadt el a 284-300 dolláros tartománytól. Az erre irányuló kísérletek (O, S, e2) néhány napon belül meghiúsultak. Ez persze veszteséget okozott a trendkövető befektetők nagy részének, akik a sávból való kitörést egy tartósabb elmozdulás kezdeti szakaszának tekintették. Ebben a helyzetben csak az úgynevezett anticiklikus befektetési stratégiának voltak esélyei, vagyis a sáv alsó szegélyénél vásárolni, a felsőnél eladni.
Az O pontig tartó leszúrást kiragadva láthatjuk, hogy augusztusban az alsó határvonalnál történő vásárlásnak is megvolt a fájdalomdíja, amiért nagy (az O ponton túlmenő) kockázatot vállalt a befektető. Ezen felül elég türelmesnek kellett lennie ahhoz, hogy csak a 300 dollár magasságában húzódó felső peremnél szálljon ki a "longokból", különben ennél kisebb nyereség a már említett magas kockázat miatt kétségessé tenné a stratégia létjogosultságát.
Az utóbbi időszakban az árfolyam a múlt év októberéig visszatekintő árbocszalag alakzaton belül ingadozott (S-V-z2-C-D-e2-F). A formáció határvonalai ollószerűen szűkülnek, miközben két héttel ezelőtt az e2-F felfutás során a jegyzés ismét a felső szegély ellen fordult. Ez volt az egyik olyan körülmény, amelynek alapján előző elemzésünkben (NAPI Gazdaság, 1999. február 10., 19 oldal) a felső határvonal áttöréséhez rendeltünk nagyobb valószínűséget. Amint azóta kiderült, a jegyzés valóban ismét nekilendült (f1-f2), de az árbocszalag felső határvonalának ellenállása erősebbnek bizonyult. A helyzet továbbra is ellentmondásos, azaz a sikertelen kitörési kísérlet ellenére egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a jelenlegi szűk sávot mégis rövidesen elhagyja az árfolyam. Az árbocszalag alapján továbbra is annak van nagyobb esélye, hogy a jegyzés felfelé hagyja el az alakzatot. A formáció jelzésének érvénytelenségét értelemszerűen a 282-283 dolláros alsó szegély áttörése jelentené, erre azonban kevésbé számítunk.
SZ. Z.