Átmenetileg akadt el az áremelkedés

Mind az elemzők, mind a befektetők számára nagy kihívást jelent annak megállapítása, hogy minimálisan meddig tart egy elmozdulás, vagyis hol van az a pont, ahonnan már egy határozott ellenmozgás, netán trendváltozás következik. Amennyiben ugyanis a várt ármozgás valószínű mértéke kisebb a vállalt kockázatnál, nem érdemes piacra lépni. Trend esetén, amikor sorra új szélsőértékek épülnek ki, igen nehéz az elmozdulási potenciál helytálló becslése. Konszolidációs, illetve korrekciós szakaszok esetén azonban releváns támasz- és ellenállásszintek ismeretében nagy valószínűséggel következtethetünk a soron következő elmozdulás minimális kiterjedésére. Az alábbi példák rávilágítanak arra, hogy a várt elmozdulások valószínű mértékének a megállapításával kedvező hozam/kockázat arányú piacra lépési lehetőségeket tárhatunk fel.
Tavaly a május és augusztus közötti időszakban, amikor az aranypiacon rendre újabb mélypontok jelentek meg, nem voltak olyan rövid, illetve középtávú támaszok, amelyek alapján behatárolható lett volna az elmozdulás terjedelme. Így nem járt volna jól az a befektető, aki az eladási pozíció növekvő nyeresége láttán kísértésbe esett volna és a csökkenés kezdeti szakaszában visszafedezte volna azt. Trend esetén, amikor azonos irányban újabb és újabb szélsőértékek alakulnak ki, ilyen pozíciók lezárása csak egy jelentősebb ellenmozgás esetén célszerű, nem pedig akkor, amikor a trend tovább épül. Szeptember második felében a jegyzés áttörte az L1-M ellenállást, új maximumot képezve. Ez rövid távon egy emelkedő trend kezdeti szakaszát sejtette. A kérdés az volt, hogy az emelkedés vajon elég tartós lesz-e befektetési szándék szempontjából. A válasz a legközelebbi ellenállás meghatározásában rejlett, ez volt ugyanis az árelmozdulás minimális célja. A h2-k1 szélsőértékekkel határolt ellenállás volt az, ameddig várható volt az emelkedés kiterjedése. Ez a 262 dolláros kitörési szinthez képest 15 dollár körüli nyereséget ígért, szemben az N helyi minimumig terjedő 8 dolláros kockázattal. Mivel a várható minimális emelkedés jóval meghaladta a kockázat mértékét, indokolt volt vételi pozíciók nyitása annak ellenére, hogy ez csupán a K-m1 elmozdulással azonosított hosszú távú csökkenő trend korrekciójának minősült. Az emelkedés mindazonáltal nem akadt meg a 277 dolláros szinten, az új hosszú távú maximum (O) tartós trendváltozást eredményezett.
Hasonló helyzet állt elő most februárban is, miután a jegyzés átlépte az a3-U ellenállást. A kitörés olyan intenzív volt, hogy egy nap alatt nemcsak az említett két maximumot, de a magasabb szinten elhelyezkedő p1, p3 és R pontokat is meghaladta. Ez alátámasztotta két héttel ezelőtti megállapításunkat, amely szerint az ingadozási sáv oly mértékben beszűkült, ami egy tartósabb elmozdulást valószínűsített. Ennek előjeleként értelmeztük az s3-U ellenállás áttörését a konszolidációs szakasz lezárásaként. Véleményünk változatlan, hiszen az árfolyam a kitörést követően stabilizálódott a 290 dolláros szint fölött. A konszolidáció rövid távon még folytatódhat, alsó határa 295 dollár körül körvonalazódik. Középtávon jó esélyei vannak az emelkedés folytatódásának, a következő ellenállást a 330 dollárnál lévő O árcsúcs jelenti, s kijelöli az áremelkedés minimális kiterjedését. Ennek bekövetkezése azonban még 2-3 hónapig próbára teheti türelmünket, viszont meglehetősen tekintélyes elmozdulás ahhoz, hogy az emelkedésre számító befektetők figyelembe vegyék.
SZ. Z.