Már a Kereskedelmi Világszervezet figyelmét is felkeltette az ügy

A két évvel ezelőtti nagy-britanniai kergemarhakór (BSE) nyomán általánossá vált a bizalmatlanság a kellő minőségi tanúsítványokkal el nem látott húsipari termékekkel szemben, olyannyira, hogy az Európai Unióban vagy akár a nemzetközi piacon manapság már szinte lehetetlen neutrális származású, közönséges minőségű marhahúst eladni. Ez a tendencia előreláthatóan átterjed a többi húsra, majd az egyéb állati eredetű termékekre is.
Az Európai Unión belül a termékeknek feltűnő, általában nemzeti szimbólummal megerősített, "hazai vágás" feliratú címkékkel való megkülönböztetése már polarizálta a marha- és birkahúspiacot, s ezzel végül is megzavarta a termékek szabad áramlását.
Az új jelenségek legfőbb haszonélvezője ez idő szerint Franciaország, amely az utóbbi időben sikeresen állította talpra - a néhány más EU-tagország versenyképesebb termékei által már komolyan veszélyeztetett - hústermelését, minden restell-kedés nélkül nemzeti programot indítva el a francia marha- és birkaeladások növelésére.
A legnagyobb vesztes ezzel szemben Írország lett, amely termelésének csupán 15 százalékát tudja saját piacán elhelyezni, s így hagyományosan exportra termel. Az utóbbi időben egyre nehezebb piacot találni azoknak a tömegáruknak, amelyeknél az elsődleges szempont az ár volt.
A "piaci nacionalizmus" tehát megváltoztatja a húspiac szerkezetét is, ami ellen aligha lesz mód törvényekkel fellépni, különösen mert Brüsszel egyébként jóváhagyta az országonkénti húscímkézést.
A tágabb nemzetközi piacon ezek a fejlemények egyelőre csak tompítottan éreztetik hatásukat. Az azonban nyilvánvaló, hogy különbséget kell tenni aszerint, hogy egy címke az áru minőségét is meghatározó földrajzi eredetére, valódiságára utal-e, avagy pusztán a figyelem felkeltését célozza. Míg egyes esetekben a címkézés szolgálhatja a fogyasztók valódi érdekeit - s egyben ügyes marketingfogás is -, az a veszély is fenyeget, hogy a hús megbízhatóságának, a minőség garantálásának és az áru származásának túlhangsúlyozásával csupán egy új protekcionizmust lepleznek. Az a kérdés, hogy ennek milyen hatása lehet majd az olyan, nagymértékben exportfüggő gazdaságokra, mint például Írország, már a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) érdeklődését is felkeltette.