Az évről évre növekvő gyógynövény-kereskedelemben a vadon gyűjtött növények aránya már olyan mértéket ért el, amelynek a más hatóanyagokkal történő kiváltása nem lenne könnyű feladat. Az európai gyógynövénypiacon 1200-1300 féle gyógy- és illóolaj-tartalmú növényt használnak, ezek 80-82 százaléka gyűjtésből származik. Becslések szerint ez évente 25-35 ezer tonna közötti mennyiségre rúg.
Az európai országok gyógynövényimportja 1992-1996 között megközelítően 21 százalékkal nőtt, ezen belül Németország esetében volt a legdinamikusabb a bővülés. Itt a gyógynövény alapú készítmények fogyasztása több mint 30 százalékkal emelkedett (NAPI Gazdaság, 1999. január 28., 19. oldal).
Európa legtöbb országában a gyógynövénygyűjtés és -export csupán egy-egy fajtára épül - például Spanyolországban és Franciaországban a kakukkfű, Görögországban a zsálya, Tö-rökországban pedig a szurokfű dominál -, ezzel szemben a jelenleg a legkeresettebb magyar gyógynövény a kamilla, a mezei zsurló és a fehér mályva.
A hazai export - a termesztett növényeket is beleértve - évi 9-13 ezer tonna között változik, ami 10-12 millió dollár bevételt jelent, míg a behozatal 3 ezer tonnányi és 5-7 millió dollár értékű. A magyar exportőrök termékeiket mennyiségi korlátozás nélkül értékesíthetik a nyugat-európai piacokon. Magyarország versenytársai az itteninél is alacsonyabb termelési költségekkel hasonló minőséget előállító Bulgária és Románia. Az említett országokhoz hasonlóan a gyűjtés Magyarországon is meghatározó jelentőségű - a gyógynövények 60-70 százalékát természetes élőhelyéről szedik le.
Az ágazat szereplői szerint a kivitel növelését - a minőség javításán túl - elsősorban azokra a fajokra lehet építeni, amelyek Magyarországon előnyösen termelhetők vagy szabadon szedhetők, Nyugat-Európában viszont védett vagy fokozottan védett növényként vannak számon tartva.
Á. A.
