A hazai kereskedelmi forgalomban fokozatosan növekszik a szárazvirágok jelentősége, amelyek - a becsült adatok szerint - a teljes éves virágforgalom 20-25 százalékát teszik ki. Ezen belül leginkább az egyedi kivitelű, kizárólag megrendelésre készített belsőtéri kompozíciók piaci részesedése növekszik. Ezekben egyébként a hazai termesztésű anyagok mellett importvirágokat is - elsősorban trópusi, szubtrópusi növényi részeket - felhasználnak.
A szárazvirág-termeléshez nagyon kedvezőek a hazai környezeti adottságok. Évről évre hozzávetőlegesen 300 termelő foglalkozik termesztéssel, fejenként átlagosan 1-1 hektár területen. Elsősorban Győr-Moson-Sopron, Csongrád, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében számottevő a termelés, az utóbbi időben azonban jelentősen növekedett a terület Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. Ezek mellett nagy számban vannak jelen a viszonylag kicsiny - 0,5 hektár alatti - területen gazdálkodók.
Az ágazat szereplői szerint a piaci igények bővülésével a termelés is növelhető. Ennek azonban előfeltétele, hogy a termelésbe újonnan bevont területekkel párhuzamosan növekedjen a szedési, valamint a szárító- és a raktárkapacitás is.
A magyar szárított virág a külpiacokon a meglehetősen élénk keresletnek köszönhetően előreláthatóan tartani tudja pozícióit. A hazai dísznövény-termesztési ágazatból egyébként éves szinten 6-7 millió dollár exportbevétel származik, amiből 12-15 százalékkal részesednek a szárazvirágok. A kivitel legnagyobb részét mákgubóból és sárga cickafarkból bonyolítják le a hazai exportőrök. A nyugati piacokon már évek óta jelentős, s a jövőben előreláthatóan fokozatosan növekszik az igény feldolgozott áruk, a szárazvirág-kötészeti kompozíciók iránt.
Az export legnagyobb része, több mint 50 százaléka Né-metországban talál gazdára, 30 százaléka pedig Hollandiába irányul. A kivitel fennmaradó mintegy 20 százaléka Olaszországba, Svájcba, Ausztriába, Norvégiába, Dániába és Nagy-Britanniába kerül. A közép-kelet-európai országok közül csak Szlovákiába szállítanak magyar szárazvirágot.
Á. A.
