Javításra szorul a hazai tápok és keveréktakarmányok minősége

Az utóbbi évtizedekben az állattenyésztésben nagymértékben megnőtt a keveréktakarmányok, a különböző tápok szerepe, hiszen a nagy tömegben tartott állatok tápanyagszükségletét már nem lehet a gazdaságokban megtermelt egyszerű takarmányokkal kielégíteni. A hazai hústermelési célú takarmányfelhasználás értékben megközelíti a 100 milliárd forintot. A hatalmas összeg ellenére a hazai ipari keveréktakarmányok, tápok minősége sok kívánnivalót hagy maga után.
A helyzet legalábbis ellentmondásos, mivel a gyenge vagy legfeljebb közepes minőségű termékek mellett a kifogástalan összetételűek is megtalálhatók. Az európai piacon egyébként ma már csak kiváló minősítéssel rendelkező keveréktakarmányok hozhatók forgalomba.
Az állami takarmány-ellenőrzés adatai nem tükrözik valósághűen a helyzetet, a valóságosnál jóval kedvezőbb képet festenek a hazai keveréktakarmányok minőségéről. Ennek az az oka, hogy a gyártónak végül is a jelenlegi "takarmánytörvényben" megszabott minőségi előírásoknak kell megfelelnie. Ezek a követelmények azonban meglehetősen távol esnek a gyakorlatban szükséges tápanyagszükséglettől. Még nagyobb gondot jelent, hogy még az ezeket az alacsony paramétereket sem teljesítő termékek is piacra kerülhetnek, igaz, nem keveréktakarmány, hanem takarmánykeverék elnevezéssel.
A hazai keverőüzemekben gyártott tápoknak csak szerény hányada elégíti ki minden tekintetben a valós tápanyagszükségletet. Ennek elsődleges oka: a keverőüzemek arra való hivatkozással, hogy az állattartók - s elsősorban a kis gazdaságok - az olcsó tápokat keresik, az állatok biológiai szükségleteitől elmaradó takarmánykeveréket forgalmaznak.
A megfelelő takarmány pedig nagy minőségi fejlődést eredményezne a vágott áru zsír-hús összetételében, hiszen Dániában például a kiváló minőségű tápok etetésének köszönhetően a legkedvezőtlenebb, O, R, P minősítésű sertéshúst szinte nem is ismerik, míg nálunk, Magyarországon az össztermelésen belül ezek aránya eléri a 56 százalékot.
Á. A.