Távolra is kedvezőek az acélipar kilátásai

Az acélipar előtt szinte ragyogó jövő áll. Jóllehet egyik évről a másikra olykor megtorpan a kereslet növekedése, a hosszabb távú trend egyértelműen emelkedő, s ezen a téren aligha lesz változás. Az acél legfontosabb felhasználási területét nagy és folyamatosan fejlődő iparágak képezik, olyanok, amelyek a belátható jövőben nagymértékben rá lesznek utalva erre az alapanyagra.
A fejlett gazdaságokban az acélfelhasználás hatékonyságának javulása - a fajlagos felhasználás csökkenése - következtében ugyan lassul a fogyasztás növekedése, a világ népessége szaporodásának, valamint a fejlődő országok életszínvonal-növelő erőfeszítéseinek köszönhetően viszont minden bizonnyal bővül a globális kereslet.
A termelés korábbiaknál nagyobb mértékű földrajzi diverzifikálása azonban ehhez elengedhetetlennek látszik. A kereskedelem súlypontjai a ma még alacsony fogyasztási szintű térségekbe helyeződnek át.
A színesfémek közül néhány esetében hasonlóan ígéretesnek látszik a jövő. Az alumínium valószínűleg megőrzi fontos szerepét a szállítóeszközök gyártása, az építő-, valamint a gépipar terén, ugyanakkor a nagyon fontos csomagolóanyag-iparban a műanyagok nagy kihívást jelentenek.
A réz jövőjét az a körülmény garantálja, hogy a legfontosabb elektromos vezetőnek tekinthető, s ez az egyre növekvő elektromosáram-igények mellett az információtechnika korában megkerülhetetlenné teszi.
A nikkel fontosságának változatlanságát, sőt növekedését egyrészt a rozsdaálló acélok mind szélesebb körű alkalmazása, másrészt az új, az eddigieknél korszerűbb, könnyebb akkumulátorok - amelyek gyártásához kulcsfontosságú - elterjedése biztosítja.
A horgany jövője már kétségesebb, mivel számos alkalmazási területén - ilyen például az öntészet vagy a bronzkészítés - viszonylag könnyen helyettesíthető, s ha netán a legfontosabb felhasználási területén, a korrózió elleni védelemben is gazdaságos alternatívájára bukkannak, akkor a kereslet erőteljesen visszaeshet. Figyelembe véve a vegyipar találékonyságát, ez utóbbi forgatókönyv reális veszélynek látszik.
Ha a horganypiac - mint a fentiekből kiderül - veszélyeztetett, ez az ólomra fokozottan érvényes. Jelenleg ugyan még szinte kikezdhetetlen a jelentősége a gépkocsi-akkumulátorokban való alkalmazása miatt, ám a fentiekben már említett könnyű, nagy teljesítményű akkumulátorok várható térhódítása következtében drámai fordulatot sem lehet kizárni.
Az acél- és színesfémgyártók életét az új évszázadban a verseny erősödése és a környezetvédelmi előírások szigorodása egyaránt nehezíti. E folyamathoz az erőik egyesítésével, azaz fúziókkal igyekeznek alkalmazkodni. Ezekre már számos példa van, s e gyakorlat a jelek szerint egyre terjed.
Ami a környezetvédők nyomását illeti, az már nem csupán a termelési oldalon mutatkozik meg például a költségek emelkedésében, hanem az ólom, kadmium és higany esetében a keresletet is elbátortalanítja. Ez odáig is vezethet, hogy forgalmazásukat előbb-utóbb törvényileg is betiltják.