Az Európai Unió országainak nagy részében egész a közelmúltig meglehetősen kevés gyógynövényfajtát regisztráltak. A legnagyobb gyógy- és fűszernövény-, valamint illóolaj-felhasználónak tekinthető Németország nyugati részében - a volt NSZK-ban - a gyógynövények nem is tartoztak a törzskönyvezett növényi fajok körébe.
A kilencvenes évek elejétől azonban jelentősen változott a helyzet, s a gyógynövénytermékek fejlesztésével és növekvő felhasználásával párhuzamosan már egyre több fajtát állítanak elő Nyugat-Európában is. Ebben a folyamatban megfigyelhető az a tendencia, hogy a termelés kiszélesedésével az ott termelt fajtákat részesítik előnyben, azonban a kedvező éghajlatnak köszönhetően gyakran Magyarország a fajtaszaporítások színhelye.
A fokozatosan előtérbe kerülő gyógynövényfogyasztás azonban ezen túlmenően is nagy lehetőségeket kínál a hazai termelők számára, hiszen a növekvő keresletet kihasználva, az ottani igényeket felmérve és szem előtt tartva a jelenleginél jóval nagyobb tételekre találhatnak vevőt a nyugati piacokon. Ehhez azonban a piackutatáson kívül jelentős fejlesztésekre lenne szükség, mivel a Magyarországon termelt fajták korszerűségével és minőségével gondok vannak. Ez arra vezethető vissza, hogy a közel 60 bejegyzett gyógynövény - 1998-ban 57 államilag elismert fajtát tartottak nyilván - csaknem 25 százalékát több mint 40 éve jelentették be. A gyógynövények választékát tekintve egyébként Magyarország élen jár Európában, ugyanis ilyen széles "termékskála" szerinti és nem utolsósorban ekkora területen - közel 40 ezer hektáron - folyó termesztésre kontinensünkön aligha van példa.
Az ágazat jelenlegi külpiaci pozíciójának megtartásához és javításához korszerű, valamilyen lényeges tulajdonságában a többitől lényegesen eltérő, nagy hozamú fajtákra van szükség. Jelenleg azonban az ilyen fajták hazai előállítását számos gond nehezíti. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a befektetés csupán hosszú távon térül meg, s a fejlesztésekhez ilyen formában nem áll rendelkezésre megfelelő tőke.
Á. A.
