Hamarosan lezárul a konszolidáció

Ellentmondásosnak tűnhet, hogy miközben az áralakulásra ható tényezők és a piaci szereplők állandóan változnak, a technikai elemzés a múltbeli ármozgásból következtet a jövőben várható fejleményekre. A változó körülmények hatására az árfolyamalakzatok is változnak, ugyanaz a formáció valószínűleg soha nem fog megismétlődni, ezért a megoldás kulcsa az általánosítások leszűrése. Minél egyszerűbb, minél kevesebb ismérv alapján határozunk meg egy alakzatot, annál valószínűbb, hogy a jövőben ismét találkozunk vele, s ismeretében hasznos következtetésekre jutunk. Mivel igaz, hogy a változó piaci szereplők változó körülmények között változóan reagálnak, arra is számítani lehet, hogy hasonló körülmények között hasonló befektetési döntést hoznak - akár tudatosan, akár tudatalatt.
A hasonló szerkezetű ármozgások megismétlődését példásan szemlélteti a mellékelt chart. Tavaly májusban tanúi lehettünk egy viszonylag tartós csökkenő trend kibontakozásának, melynek kezdetét az új minimum (k1) megjelenése jelentette. Ez megerősítette az árcsökkenésre számító befektetők azon várakozását, amely némelyüket eladási pozíciók nyitására ösztönözte. Ezzel egy öngerjesztő folyamat indult el: az alacsonyabb ár láttán egyre többen tettek a csökkenő trendre, és eladásaikkal az abbéli várakozásokat csak tovább táplálták. A vételi pozíciókkal rendelkezők tábora viszont csak gyengült. Egyre többen voltak kénytelenek lezárni veszteséges pozícióikat - egy ellentétes, eladási pozícióval, további nyomást gyakorolva a jegyzésre. A fentiekben körvonalazott körülmények nagyban közrejátszottak abban, hogy az árfolyam június elejére 252 dollárra (L) ereszkedett. Ez a folyamat sem tarthatott örökké. Azért nem, mert az állandó árcsökkenés a várakozók táborát eladási pozíciók nyitására, a vételi pozícióval rendelkezők táborát pedig kiszállásra kényszerítették. Ezért egyre kisebb volt a kínálati nyomás, s ez az árcsökkenés lelassulását, majd holtpontra jutását idézte elő. Június második felétől (L-L1) átmenetileg a vásárlói oldal került fölénybe, de júliustól visszaállt az eladói túlsúly. Az eladók azonban már egyre kevésbé voltak okolhatók az árfolyamcsökkenésért, amely egyre rövidülő leszálló szakaszokban (K-L, L1-L2, M-m1) és hosszabbodó emelkedő elmozdulásokban (L-L1, L2-M) jutott kifejeződésre. A végeredmény az lett, hogy nem alakultak ki újabb szélsőértékek, így növekedett a várakozó álláspontot elfoglalók csoportja.
Hasonló ármozgássorozatot figyelhettünk meg októbertől, amikor ismét csökkenni kezdett a jegyzés. Miközben a csökkenő szakaszok rendre rövidültek (O-P, R-S, s3-T), az emelkedő hullámrész valamelyest tágult (P-R, S-s3). Két héttel ezelőtt ugyan az árcsökkenés ismét megújulónak látszott, ehhez mégsem rendeltünk nagy valószínűséget. Előző elemzésünkben ugyanis abból indultunk ki, hogy a 277 dolláros támasz decemberi tesztelése azt kellően megerősítette ahhoz, hogy továbbra is érvényben maradjon.
Január elején az árcsökkenés meredeksége mérséklődött, az árfolyam viszszatért a 290 dolláros szintre. Ezzel körvonalazódott egy konszolidációs szakasz, melynek következtében az utolsó időszaki minimum (T) magasabban, az utolsó maximum (U) pedig alacsonyabban helyezkedik el, mint a megelőző szélsőértékek. Eközben a piacra lépésre várók tábora egyre nő. Az előző példánkban szereplő, hasonló alakzattal való összehasonlítás alapján most is várható, hogy az árfolyam rövidesen felfelé elhagyja a konszolidációs tartományt, ami egy tartósabb emelkedés kezdetét jelezné. A tendencia kialakulását egyértelműen az s3 maximum áthágása mutatná. Ennek mindaddig jó az esélye, amíg az árfolyam 280 dollár fölött marad. A trend kibontakozását egy többhetes ingadozás előzheti meg a jelenlegi szűkülő sávon belül.
SZ. Z.